Nos, a minap láttam egy rajzfilmet, ami még megboldogult gyermekkoromban dübörgött...több sem kellett, jöttek a többi emlékek. Ezért úgy döntöttem, megpróbálok 1-2 alkotást egy csokorba szedni.
1. Kockásfülű nyúl (a perverz kukkoló)
Kérem alássan, nekem még plüss kivitelben is ott virított az ágyam szélin. Felettébb bírtam, amikor a méteres füleivel helikopterezett. Ő volt az, aki napi 24 órában az embereket kukkolta, néha elment aludni a ládájába, de mikor fölkelt, újult erővel vetette bele magát eme perverziójába. De, hogy mondjuk róla néhány jó szót is: igen erős volt a szociális oldala, hiszen ő, mint bármelyik szuperhős, jobb életet akart mindenkinek, önzetlenül. Segített, ahol tudott, megoldotta a problémákat, elsimította a balhékat, összegezve: a társadalomra igen pozitív hatást gyakorolt. Viszont, ami kicsit negatív irányba viszi nálam mégis a dolgot, az a figurák kidolgozása. Azok a nyurga nyakak és kezek, azok a távolülő pszichotikus szemek, a gyilkosan hosszú szempillák...nos...nálam enyhén fosatós kategóriában volt..
2. Varjúdombi mesék (nálam a kedvenc,horror kategóriában..)
Gyűlöletes, gonosz, dark, az agyam sötét oldala...kezdésnek így jellemezném. Különösen ez a kép él bennem (gyerekkori trauma) ahogy ez a túlpiázott, seggrészegnek tűnő alak, sunyin, lopózva mozog a háztetők között, mint Gulliver, már ami a méreteket illeti.
A zene, a színek, a pszichopata kartonpapír-figurák monoton le-föl hullámzása, az ezek egyvelege okozza számunkra azt az életérzést, hogy akkor most elvonulunk anyánk szekrényébe és fölvágjuk az ereinket.
A zene, a színek, a pszichopata kartonpapír-figurák monoton le-föl hullámzása, az ezek egyvelege okozza számunkra azt az életérzést, hogy akkor most elvonulunk anyánk szekrényébe és fölvágjuk az ereinket.
3. Frakk (a lúzer...)
Igazság szerint itt is volt azért egy "lájtos" kartonpapír-figura behatás, de ez már kevésbé volt ijesztő. Csóri kutya, mindig vele volt kibaszva, bár a papa (Isten látja lelkét), mindig védelmező szárnyai alá vette. Aztán ott volt az öreglány, Irma vagy Vilma vagy mi a tököm, aki tiszta úgy nézett ki, mint a szomszédasszonyunk, Manyi. És ennek a Manyinak volt két tetves dög macskája. A Sátán gyermekei. A kis rózsaszín, egy kis naiv, butuska, szűzkurva volt, míg a másik volt az Agy, aki ravaszul, alattomos módon forralta és tervelte ki ördögi gonosz terveit, amivel leigázhatja a kutyát (később pedig minden bizonnyal, az egész Földet) Emlékszem, neki olyan baritonja volt, mint egy transzvesztitának, aki az elmúlt száz évet végigszivarozta.
4. Nils Holgersson (az idegesítő kis vakarék...)
Nem is tudom...volt benne valami kurva irritáló.. az anyagos pocok országos haverjáról meg már ne is beszéljünk. Ettől függetlenül, mindenki (rajtam kívül) imádta a kis nyomit, a dagadt liba-taxijával, meg a 26 számmal nagyobb rohadt faklumpájával együtt. Igazából túl sok jelenetet nem tudok felidézni, csak azt, ahogy szelik a levegőt..ketten...romantikusan...hiába, látens homoszexualitásról és enyhe zoofíliáról beszélünk.
5. Csip-csup csodák (öreglány a kolomppal)
5. Csip-csup csodák (öreglány a kolomppal)
Adva volt egy öregasszony, úgy a 80 és a halál közt létezett, de felfedezni véltem enyhe párhuzamot a régi Szupernagyi és közte. Tiszta wellness reklám. Hogyan fussunk le egy nigériai távfutót? Túl sok energia volt benne...valamit biztos szedett.. Ő volt a mi Kalánka nénink, akinek ha megcsörrent a nyakában a kis mokkáskanala, akkor mikroszkóp méretűvé konvertálódott át. Lehet csak a gyerekszemem csalt meg akkor, de én úgy emlékszem, mintha a töppedés utáni mérete nem lett volna egyensúlyban a kanál méretével. De, újabb ékes példa, hogy valamit tolt, hiszen ezek szerint simán elbírta saját súlyának többszörösét. A másik diaképem tőle, talán ez a főcím alatt futott, hogy valóban konkrétan süvített a megterített fa asztalon. Nekem erről a Hair c. film jut az eszembe.
6. Múmin (a kedvencem.....)
Nos kérem....ha valakinek nem ugrana be, ajánlom, hogy feltétlen nézzen utána, majdan újra olvassa el a jellemzésemet. Máig nem lehet behatárolni, hogy melyik fajba tartozik. Mintha egy vízilót kereszteznél egy placsnival. Ebben volt Pöttöm, a gonoszfejű kisköcsög. Már csak a feje nézése is gyilkos ösztönöket váltott ki belőlem. Egy jól irányzott lépéssel szívesen a cipőm alá gyűrtem volna. Aztán ott volt Vándor, a csendes gyilkos, aki tiszta olyan volt, mint Aragorn old school változata.
A sort folytathatnám még a végtelenségig, de egy valamiben egyetérthetünk. Akármennyire is kissé borult volt 1-2 mese, még mindig pozitívabb képet tudok festeni ezekről, mint a jelenlegiekről. Ott aztán van minden, mint a búcsúban..sokszor azt sem tudom eldönteni, hogy a főszereplő lány vagy fiú, melyik taxonba tartozik vajon...mi mivel van keresztezve? Ember az állattal? Állat a természettel? Idegen organizmus? Szóval...hajrá hajrá régi mesék.
A sort folytathatnám még a végtelenségig, de egy valamiben egyetérthetünk. Akármennyire is kissé borult volt 1-2 mese, még mindig pozitívabb képet tudok festeni ezekről, mint a jelenlegiekről. Ott aztán van minden, mint a búcsúban..sokszor azt sem tudom eldönteni, hogy a főszereplő lány vagy fiú, melyik taxonba tartozik vajon...mi mivel van keresztezve? Ember az állattal? Állat a természettel? Idegen organizmus? Szóval...hajrá hajrá régi mesék.
