Mivel ezen kívül, még 2 másik helyre is írogatok, és a három sok lenne, meg javarészt kontrolcémegvé, ezé' egyelőre itten hosszúra nyúlt nyári szünetet rendeltem el önnön részre.

Addig is, akik úgy érzik (az a három fő, plusz az anyám), hogy nem bírják ki a díjnyertes zsörnaliszta írásaim fhélelmetes és gyötrő hiányát, azok követhetnek itten:

http://antilapozo.wordpress.com/

Előferdülhet, hogy némely poszt olvasása végett, borgőzös emlékek sora tép ki magát elmétekből; nos, valóban költöztettem innen 1-2 dógot, de természetesen ápdéjteltem, frissítettem, s faszább lett, mint vót!!

Szerintem kúl!
Ámen gyhermekeim, ámen!

Az előzmény, ehunvanni.
A valóvilág luxus-kalyibából kiügető intelligens, választékosan fogalmazni tudó versenykancáról az elmúlt hónapokban már kiderült, hogy igen respektábilis életpályáját futott be az elmúlt hónapokban. Miután kikerült az RTL klub által szervezett Tudományos szakkör “A gamma-sugárzás hatásai a sejtpusztulásra” nevű prodzsekt 5 hónapos kutatómunkája folytán létrejött kommunális tömörülésből, Sehi azon kezdett el serényen agyalni, hogy vajh’ mit kezdhetne csillogó hírnevével a közeljövőben. Mivel agyalás közben rájött, hogy egy idő után elveszti saját fonalát, továbbá,  sajnálatos módon nem ajánlották fel neki a Buksza-puszta Tv vezető riporteri állását – pedig oly gyönyörű mondatokban fogalmaz a lelkem, hogy menten belesírok a fajanszba – úgy döntött, hogy valami testhezállóbb hepöninggel kerül be a helyi szennylapokba.

Sosem értettem, hogy mi a bánatos francért gondolják úgy az emberek, hogy a még hűvös, zord hétvégéken a legjobb családi kirándulás az IKEA őrült labirintusa.
A kakaó és a zabpehely után anyuci magyardíszbe vágja a kölköket, magára hint egy kis párfümériát, apuka kitakarítja a verdát, és pár fasírtos szendvics bepakolása után indulhat az IKEA csúcsának meghódítása.

Tisztelettel jelenteném be szerényen, hogy itt:

katsumi.blog.hu/2010/03/13/az_orok_az_egyetlen_dallas

és itt:

katsumi.blog.hu/2010/10/05/keszulj_szauszfork_dallas_reloaded

ápdéjtelve lett Réj, valamint Ellie karaktere után Kliffé is, mert néha, mikor katatón állapotba kerülök, és visszaolvasom némely írásomat, rájövök, hogy kibaszottul szar, ezért ha megszáll az ihlet, javítok, átírok, beírok, hozzáteszek, vagy ippeg elveszek.
Tehát, akit kurvára nem érdekel annak nem, viszont aki kíváncsi, annak melegen ajánlom a fentebb említett, frissített verziót.
A többi in progress...

Istenáldjonbenneteket!
 

Az élet néha kibaszott vicces tud ám lenni.
Skizofrén személyiségem nem tér napirendre.

De örülök, hogy vannak, akik olvassák az elmebeteg blogomat, habár az inkognitómon valamelyest vészes csorba esett egy zord zorba által, de szarjunk rá, én aszondom.

Ámen!

Előszó

Nemrégiben valaki felhívta a nagyérdemű figyelmét, hogy létezik egy Méregtelenítő Életmód – Böjttábor vezető képzés.
Őszintén szólva, a dolog felettébb izgalomba hozott, így a szerkesztőségünk egyik tagját, K. Jocót, spionként beépítettük a csoportba; ugyanis mielőtt vezetői babérokra törnénk, nem árt megismerkedni a tábor struktúrájával, mibenlétével.
Szerettük volna, ha Jocó egy mélyinterjúban meséli el az ott töltött hetet, mivel azonban szegény kollegánk jelenleg végelgyengülésben fekszik a kórházban, ezért az általa vezetett naplót – cenzúra nélkül – tesszük közzé.

0. nap.
Még itthon vagyok, és készülök lelkileg a cselendzsre, ezért bezabáltam az egész hűtőt. Ebből kifolyólag hányingerrel küszködöm, de érzem, vissza fogom még sírni ezt az állapotot.
Megyek is lefeküdni, mert holnap hajnalban kell kelni, 5.30-kor van a központi találka.
Ötharminc.
Hát állatok ezek? 10 éve nem keltem nyolcnál előbb.
Na mindegy, valahogy kibírjuk.
Holnap jelentkezem.

Tisztelettel jelenteném be szerényen, hogy itt:

katsumi.blog.hu/2010/03/13/az_orok_az_egyetlen_dallas

és itt:

katsumi.blog.hu/2010/10/05/keszulj_szauszfork_dallas_reloaded

ápdéjtelve lett Réj, valamint Ellie karaktere, mert néha, mikor katatón állapotba kerülök, és visszaolvasom némely írásomat, rájövök, hogy kibaszottul szar, ezért ha megszáll az ihlet, javítok, átírok, beírok, hozzáteszek, vagy ippeg elveszek.
Tehát, akit kurvára nem érdekel annak nem, viszont aki kíváncsi, annak melegen ajánlom a frissített verziót, már ami Ray-t és Ellie-t illeti.
A többi in progress...

Istenáldjonbenneteket!
 

ójee. mindig is bírtam, az ilyen emergentív kreativitással megáldott cikkírókat. Haj beh kár, hogy nem vagyok én ilyen számlaképes zsörnaliszta.
Viszont, ha megkérdeznék az utca emberét - mondjuk engem-, akkor hatalmas innovációval tudnék előállni. De előtte tessenek elolvasni a linkelt cikket figyelmesen, hogy megértsenek.

www.cosmopolitan.hu/szex_szerelem/2011/07/12/vaditsd_be_a_pasidat_a_vizben_

"Claudia megrázó(!) végjátéka" (avagy vígjátéka)

Szeretem, mikor egy hazai gagyi sorozatban, a 458685. részben, kolosszális méreteket öltő, unikális hepöniget tolnak az arcunkba bele, amit természetesen egy héttel a tervezett vetítés előtt orrvérzésig, sejtelmesen, drámai-nagybőgős-ágátákrisztis-zenei aláfestéssel, főműsoridőben reklámoznak, naponta hatszor.
 

Egy igazi, ungarise eksön, páratlan, mint a kalocsai fűszerpaprika.
Ahol izzik a levegő, ahol a lehengerlő kaszkadőrök fél éve erre a specifikus kiugrásra készülnek, és ami után a hétórás hírekbe, valamint az összes tudományos napilapba bekerül, hogy milyen lelkiállapotot, hovatovább traumát okozott a főszereplőnek a fent nevezett halálos hajsza.
Nevezetesen, hogy mennyire megtört, mert a forgatás utáni hónapokban rémálmai voltak (egy állófaszú kellékes-fiú üldözte egy kismembrános belógatós mikrofonnal), továbbá egy hétig csak a sötét szobában ült meredten, megvonva magától minden táplálékot (itt a jövőheti címlap, hogy celebsztárunk leadott 7 nap alatt 145 kilót) no és persze ott van a színészgárda, valamint a stábtagok, akik megrendülve figyelték a felvételt, majd egymás vállára borulva, meghatottan sírtak, és úgy gondolták, hogy igenis van helyük Hálivúdban.

Külön köszönet a zseniális felkonf-embernek, kiemelkedő prémiumot a szövegíróknak, és minden tiszteletet az atmoszféra-miliő megteremtőjének, mert oly annyira sikerül nekik átható, komoly szöveget írni, és ezt összegyúrván, páratlan vágásokkal összekombinálni, hogy magam is elhiszem, miszerint tényleg, valóban úgy gondolják, hogy kurva nagyot alkottak.

p.s. Most érkezett a hír, hogy egy véletlen arra járó kisnyugdíjas, Bözsike, - a helyi pecsvörk-paplan-gyártó hobbikör alapítója - sutyiban lefényképezte a cseresznyefáról az eseményt.
Bözsinéni, természetesen jár a 10ezer forint!

És ne feledd... "Amikor az út végére érsz, tudni fogod, hogy utolért a végzeted"..

www.pink.hu/sztarok/liptai-claudia-joban-rosszban-autobaleset-tv2-2165364

Utálom a következő évre szánt álszent fogadalmakat, azonban mégis úgy döntöttem, hogy idén kivételt teszek, és megtöröm a "leszarom" hagyományt.

Szóval, a célom (bár lehet, már említettem vala, ezek szerint nem jött még össze) :
A MisszJuniverz cím megszerzése, hogy az orvosommal karöltve, a mellplasztikámból befolyó összegből, támogassam a kóbor csivavákat; valamint, a világ elé kiállva, magyaros kiejtéssel elmondjam a betanult szöveget: In hángöri, dö gulász-szúp is veri gúd.
És persze Endi Vajna tökeire is ácsingózom, hogy egy jó kis hálivúdi múviban megkapjam egy zebrán átmenő statiszta szerepét, aki egy pink esernyővel, tűsarkúban kocog át a majdnem piroson, miközben a Glámúrban olvassa a trend rovatot. (A B-változatban elüt egy hotdog-os kocsi)

Diktafon próba 1-2. Ismétlem, DIKTAFON PRÓBA EGY-KETTŐ.
Nos, az én nevem Nyelves János, és ez lesz az első cikkem. Mivel úgy tartom, hogy  az első benyomás a legőszintébb, legütősebb, úgy döntöttem, hogy erre, a nagyapámtól megörökölt diktafonra fogom rögzíteni minden zseniális gondolatom. Később majd Marikával legépeltetem. Cserébe megadjusztálom kicsit az édes kis kebleit ebédszünetben.
Marika, az előző mondatot természetesen törölni a szövegből!
Nos hát, kezdjünk is neki.

A mai beszerzési célhelyünk első állomása, Teszkó; márka, Cserokí.



Egy hármas csomagolású fecskét emelek le a polcról. Szabás igen egyszerű; könnyes szemmel idézi a régmúlt idők letisztult stílusát.
Ez, a tetején gumírozott férfifazon, három remek színben kapható.
Egy klasszikus mészfehér - mely az elegancia hatását kelti; egy vidám élénkpiros, ami meleg felvonulásra kifejezetten ajánlott, valamint egy haragos tengerfoskék.
Utóbbi, volt titkárnőmet, Margitkát juttatja eszembe, neki volt ilyen vizenyős tengerfoskék szeme, ráadásul kancsal is volt a lelkem, így sosem tudtam, hogy az én férfias arcélemen mereng el ily szerelmetesen, vagy a zekémen megpihenő, mikroszösszel szemez. Margitka ugyanis akut tisztaságmániában szenvedett, nem egyszer kaptam rajta, hogy az irodai szekrényemben pihenő nyakkendőmről nyalja a port. Azt hiszem szexuálisan is felizgatta a takarítás, mert az egyik délelőttön elcsíptem, amint a mosdóban egy flakon Domestos-t dörzsölt a melleihez.
A céges karácsonyra kapott is tőlem egy "Turbo-2000" felmosószettet, amit a Teleshopban rendeltem, így járt hozzá egy ingyen pótfej, amivel szabadon rendelkezhetett.
Tyű a mindenit, kicsit elkalandoztam.
Marika! Mondanom sem kell, a sztorit törölni!
De haladjunk tovább, és jöjjön az oroszlánrésze a feladatnak, a teszt.

 Hideg volt a hajnal, a zúzmara ráfagyott a rollerre. Elnéztem egy darabig, miközben a szomorúság könnycsermelyt mart sovány arcomba és a szívemen egy sziklakert sarjadozott. Kénytelen vagyok földalattival menni a H&M-be! Mi lesz így velem!? - sóhajtottam fázósan, majd beszóltam Margit néninek a szomszédba: indulhatunk, mer' má' öt óra van.

Jobb lesz idejében érkezni,  mielőtt elviszik a Verszácsét.  Elhordják, mint a zsibbadt agyú cigó lomosok a szocreál foteleket a ház elől, secperc alatt. Bandukoltunk az úton, és féltünk. Rettegtünk, hogy nem jut öv. Margit néni azt mondta, ha az aranyláncos-szegecses, pink műanyag táskát nem veheti meg, ő a garázsban felakasztja magát. De előtte megnézi a Való Világot azért. Csak a miheztartás végett. Ha ott valaki pofátlanul beelőzi, és a műsorstruktúrában undorítóan hatásvadász módon már előtte felköti magát - mondjuk az a gyanús arab gyerek, az sanszos -  akkor elé ugrik a kombínónak. Vagy a kettes metrónak. De élni, azt egy percet se akar tovább. Ez a lényeg. Mondtam, hogy: helyes. Ne is. Minek.

- Janikám! Ugye moderálsz ám rendesen, baszod? Csak mert, mint az köztudott, nekem is sok segget kellett nyalnom, hogy oda kerüljek, ahol most vagyok. Szóval nem szeretném, ha miattad lenne gebasz, ugye megérted. Nem mellesleg, ha már érintettük a témát, az én seggemet is nyalhatnád jobban.
- Nyugi főnök, gond egy szál se, irtom a népet rendesen! Már 2-3 embert könyörtelenül megakasztottam a szűrőn.
- Helyes Janikám! De a miheztartás végett, aki „kurvaanyázik”, az végül is maradhat, mindenhova kell egy mocskos elmebeteg, ha nem másért, hát annak okáért, hogy forralja az olvasók atmoszférájának vékony hártyarétegét. Viszont aki értelmes ellenvéleményével leszólja az alkotásokat, és/vagy a kiváló tehetségű publicistáinkat, annak kuka! Ilyen lázadásnak, itt helye nincs! Aki meg nem tanul belőle, azt kitiltani a picsába. Értve vagyok Janikám? Vagy csak nézel azokkal a senyves, beteg szemeiddel?

Sanyi és Zsiga a Libatömő kiskocsmába szokott melegedni minden nap. 

A negyedik feles után, Zsigu mindig elmeséli, hogy rátetováltatta a golyóira a két kocájának nevét.
Sámson és Sejla.
A Sejlát egész érdekesen ejti, mert jön vele egy kis staubos turha is, ezzel azt az életképet adva, mintha az egész garatot ki akarná pakolni a pultra. Arra a pultra, ami az évek folyamán jó sok kevert szeszt kapott már a pofájába, s egyre csak okádja magából a kocsmák jellegzetes édes-keserű, szúrós bűzét.
Na, hát mindegy, az a lényeg, hogy ilyenkor Zsigánál terelni kell a témát, mert mikor Klotild kihozza neki a hatodik kört, akkor ögész elborul az agya, és mindenáron meg akarja mutatni neki a kivarrt tökeit. Klotilddal meg nem jó szórakozni, mert már csak a csöcse is két kibaszott hegyomlás, akkora bimbókkal, mint a főző-tárcsa, és ha oda bármi is beszorul, annak annyi barátom. Zsiga golyói úgy roppannának el Klotild csecsei közt, mint a zsenge mogyoró baszod. Persze idáig még nem fajult el a dolog, mert mikor már himbálná Klotild felé Sámsont, a haverja, Sanyika szokott rászólni - nem kevésbé ittas állapotban-, hogy
- Zsiga bazzzeg, hagyd már a picsába azt a lengőtekét!

Meddő királyné, serényen kötögetett,
De az anyag valami ócska, kínai szar lehetett,
Mert a BURDA-t bő nyállal tovább lapozta,
A baljával meg ippeg az inast pofozta,
Mikor a tű átsiklott a félkész gatyán,
Az meg körbetekeredett a nagy, vaskos nyakán,
A tűt az ujjába vágta; na ez az, ami hatott,
S Hófehérke végre, megszületett legott.
 
Ámde történt egyszer, sajnálatos dráma,
A királyné hamar elpatkolt; s úgy szól a fáma,
Ura a király, nőül vett egy új rimát,
Egy gonosz, egoista, klimaxos picsát.
 
Az albínó gyermeknek szarul ment a sora,
Mert a vén csajt igencsak dühítette a saját kora,
Hiába kente hát kecskeszarral pofáját,
És hívatta át mérföldekről a kedvenc kofáját,
Szottyadt arcán nem segített semmilyen kence,
És ippeg már az orvosi szikét egyre csak fente,
Mikor rájött, mi is az, ami végre segíthetne.
 

1. Pörögj a rúdon baszki!

Anny'uk, kuss! Tanulja csak meg a kölök, mibő' fogja kifizetni a gázszámlát, úgy 10 év múlva. Majd felépítjük neki a kertben, hátul a ganajdombon. Ottan gyakorolhat. A karácsonyfaégő meg jáó lesz diszkófénynek. Tudod, amit anyádék hoztak tavaly. Az a kínai. Igaz, hogy ráz, de majd te fogod.

- Te Karcsi, elgondókodtam valamin! – mondta, a likacsos atlétában, lapátjára támaszkodó köpcös fazon.
- Sanyikám, te inkább ne gondolkoggyá’ gordiuszi magasságokban, jóvan? Annak sosem lesz jó vége. Inkább markold meg a szerszámod, oszt’ dolgozzá’ tovább.
- Markolom én, ehunvanni! – mondta hörgőn vihogva Sanyi, miközben csípőjét előretolva, jobbjával megmarkolta farkát.
Karcsi az égre meresztette puffadt szemeit, majd kimérten sóhajtott egy kiadósat.
- Sanyikám, te olyan eccerű’ vagy baszod, mint a kettes legó. Na, munkálkodjá’ tovább. Így sosem végzünk. Pedig az asszony asszondta, hogy jó lenne, ha időben érnék haza, mer’ ma a kedvencemet csinálja, citromos becsinált-pacalt. Fú, te Sanyi, ha etté’ mán finomat… Igaz, hogy az asszony nem egy méripoppinsz, de főzni, azt tud baszod. Olyan ízes, zaftos becsináltat csinál, hogy magad alá hugyoznál, ha megkóstolnád, én mondom!

Szevasz Bélám!

Kicsit megkésve, de küldve az információ-óceánhullámot, a csapatépítő bulájról.
Még el sem indultunk, de már próbáltam jó pontot szerezni Iminél, mert mégiscsak a főnököm, nah, jár neki a tisztelet.
Mikor bekopogtam hozzá, már hallottam, ahogy Vivaldi hegedűszavának játékos dallamai szállnak kifele a kulcslyukon. Na, mondtam, megint kezdődik.

Természetesen váratott a rohadék - a Japán miniszterelnökhöz előbb kerültem volna be baszki -, mikor is a zene halkultával, Mösziő Imre méltóztatott ráérős hangon kiszólni, hogy fáradjak be. Magáz ez a fasz állandóan, pedig ott mindenki tegeződik, miért magázódnánk, ez egy közösség, a meló kommunája, érted, de ez meg itt magázódik, és persze viszont is elvárja; jó, hogy nem kéri, üssem lovaggá.
De mindegy. Tehát, miután megsütöttem egy egész malacot, köretestül, be is jutottam a szobájába.

- véletlen elpöccintettem a viagrámat

Ma egészen rapszodikusan pikírt hangulatban vagyok.
Minden olyan személy idegesít, aki feleslegesen szíjja előlem a drága oxigént.

Tudom, tudom, lerágott csont ez az Sp (Satnya Pöcs) téma, de valahogy nem bírok magammal, hogy ne említsem meg.
Mennyei manna.
Lángba borul a csiklóm, ha csak rágondolok.
Szexuálisan gajdulok a posztadoleszcens életszakaszban kifejlett testére, amit, mintegy 0,001 mm-es cupákot nyalintanám megfele, ájtatos orgazmus gyanús nyögdécseléssel, és ádáz szexuális álomképpel egybekötve.
Imádattal gondolok a finoman ívelt, kárcsú nyakán megpihenő golyóbisra, melynek "fej" megnevezése barokkos túlzást eredményezne részemről.

- Lajooos, nézd milyen cuki ez a cipő!
- Mucikám, most fejezd be, jó?
- De Lajoooos, ezt nem lehet itt hagyni! Ezt nekem alkották a munkás kezek! – mondta Mucika, aki teásfindzsa nagyságú szemekkel meredt Lajosra, s közben megeresztette az év legnegédesebb mosolyát.
- Há’ persze. Sőt, konkrétan neked lett kitéve, mi? – válaszolta Lajos, aki a kirakatra sem nézve haladt tovább.
A lány két kézzel csimpaszkodott férfiba, s teljes ellenállással húzta az ellenkező irányba.

Hogy mire?
Hát úgy amúgy sok mindenre, a magukat valamilyen kategóriába soroló emberekről (*gúnyosan felkacag), de most konkrét dologra gondoltam.

Nos kérem, summáztam az eddigi linkjeimet, valamint a napi "elképesztőhogyvanilyen" híreket, és iq-ból rájöttem,
...mitől lehet ennyi aberrált perverz állat...
Bár elhagytuk már a sötét középkort, mikor is a keresztény erkölcs világa dívott, vagyis, a gyönyört, eredendő bűnként fogták fel, tehát a testi érintkezést, legfőképp csak gyermeknemzés céljából gyakorolhatták (elvileg). Bármilyen furcsa, de ezen idők távoztával is erősen megtalálható a prűdség vaskos gyökere a társadalom retkes földjében. Nem mernek verbálisan közelíteni a témához, nem merik górcső alá venni azokat a determináns tényezőket, amik hátráltatják a szexuális együttlét organikus kibontakozását. Ezért, - és egyes embereknél a „szexuális személyiségük” alappillérjének elkorcsosulása végett -, válnak olyanokká, akik kecskéket dugnak, 220-at vezetnek a heréikbe, vagy búvárpipát dugnak a seggükbe. Tehát, még az is lehet, hogy az illetőnek nem mondták el kiskorában, hogy "Fijam, a tyúkokat nem azért nevelgetjük, hogy ráhúzd a faszodra!"

Te Bélám!
 

Esküszöm neked, nem értem én az embereket... Itt van például az Imrus. Tudod, a főnököm a PR részlegről. Nem tettem én semmi rosszat, de valamiért kurvára orrol rám. Még nem is ismert, mikor a céghez kerültem, de már többször megpróbált alám tenni. Én meg tudod milyen vagyok Bélám, nem hagyom magam. No meg, - most nem önnön személyemet suvickolom egy gépkefével -, de az a helyzet, hogy értem a dolgom, na.

És ezt ő is tudja. Én vagyok az aranytojást tojó tik, ezért nem rúgott még ki. Pedig már biztos megtette volna egyszer-kétszer. Na meg a nagyfőnök is csíp engem, őt meg utálja, mint a szart, és csak azért tűri meg, mert Imre, az egyik legbefolyásosabb pénzokádó fazon unokaöccse. Hiába, ilyen a biznisz... És mivel ő egy faszkalap, ezért ebbéli előnyömet, ki is használom rendesen.

Megent utaztam egy kicsit...  Úgy voltam vele, hogy hátha a mizantróp lelkem valami jobb helyre kerül.
Csalódtam.
Megint.
És ismét szar látvány voltam.

Ott sertepertéltem a vályogházam hűvös falai előtt, seggem csak úgy rengett belé. Épp vajat köpültem; hosszú hajfonatom, mint a kígyó, tekergett vaskos nyakam körül. Megmondom őszintén, nehezen vettem rá magam, hogy közelebbről szemügyre vegyem „alteregómat”. Messziről is sok(k) volt. Míg a köpülő jobbom hevesen le-föl járt - minden bizonnyal kihasználtam eme tehetségemet minden élethelyzetben-, addig balommal fát hasogattam. Ejj, mi voltam én, Brünhilda a viking asszonyság? Kölök persze vót megint, vagy öt, és csak reméltem, hogy most nagyobb arányban lesz azok száma, akik fejére nem kell semmit ráhúznom. Volt 2 kicsit, meg három nagyobb golyó. A nagyobbik fiú vihogva vakarta serkenő bajszát, mikor a 100 decibeles orgánumommal rájakiáltottam, hogy takarodjon még fát szedni.

No kérem alássan. Újabb agyvesztéssel ütöttem el az időt, és úgy döntöttem, megosztom a nagyérdeművel.
Kezem közé akadt egy "Mi a teendő tűzvész esetén"  címkézett képsor, aminek fenomenális rajzkreációja megihletett, és elhatároztam leírom, hogy valójában mit jelentenek a képsorok.
A gépszíj persze elkapott, így vad kutatásba kezdtem, hogy ráleljek hasonló, roppant kreatív darabokra.
Természetesen, sikerült.
 

1. Teendő, kigyulladt ember esetén