Szárnya kapott ama hír, hogy újraforgatják a Dallast. Hmm.. érdekes elgondolás nem mondom, lévén, hogy a szereplők jelentős többsége már kihalt, vagy összeaszalódott. Blogomban már egyszer részletes leírást adtam erről a remek darabról, aki még nem olvasta, megteheti, kikurkászván a baloldalról, érdemes azzal kezdeni. (ez itt a reklám helye, noh. Meg tényleg érdemes) Ezen felbuzdulva, eldöntöttem, hogy megírom, vajon azóta mi történhetett a szereplőkkel.

Jock Ewing

Ő már a sorozat fénykorában eltávozott (Isten nyugosztalja) de emléke örök, és örök is lesz a folytatásban is. Valószínű, azóta is forog a sírjában, mert amit vérrel és verejtékkel felépített, 2 fia kezébe került. Az egyik egy hataloméhes, gátlástalan mocsadék, a másik meg egy puhány állat, aki képtelen arra, hogy egy hétnél tovább kezében tartsa a gyeplőt. Jock sármos profilképe még mindig ott virít a kandalló felett, ha azóta ki nem gyulladt. A hatalmas olajfestmény már itt-ott megtöredezett, de az arra járók a mai napig elmerengnek előtte 1-2 percig, hogy felidézhessék Dzsok-Isten mivoltát. Hiába, mindig is Ő marad az Etalon.

Ellie (később Farlow) Ewing

Nos, mivel a rendező idejekorán kifingatta, így a folyatásban sem debütálhat újra. Mondhatnám, hogy teste már elenyészett, de a lelke örök, ez holt biztos.
Ama földöntúli szeretet, melyet egész életében gyakorolt feszt, természetesen most is kihat az egész kibaszott Texas államra. Időnként megjelenik családtagjai egy-egy lázálmában, melyben ott áll 1.000 dolláros otthonkájában, a szokásos arcába égett aggódó, de ugyanakkor fenyegető, démoni tekintetével, és csontos, görbe jobb mutatóujjával ejnye-bejnyét int. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindezt csak az anyai szeret, a gondoskodás és az odaadás jegyében teszi. Biztosít mindenkit afelől, hogy szeretete örök, és küldetése halála után is megmaradt, na mi? Természetesen, összetartani a családot.
Feltételezem, hogy a már kihalt tagok lelkét is üldözi a túlvilágon.
Halála után 2 évvel, szentté avatták. I. St. Elenor Ewing Farlow.
R.I.P. Ellie, és ne feledjétek, szeressük egymást gyerekek!

Jockey Ewing

Ő megmaradt olyannak, amilyen volt, egész nyugis koráig, és azon túl. Egy szarházi, pénzéhes, whiskyfüggő puncimágnes. Deresedő koráig a szart is kisajtolta mindenkiből, akiből csak lehetett. Dolf Lángrend módra, macsétával vágta magának az utat, szipolyozta az embereket és a pénzüket, olajat ivott reggelire és mindenkit megdugott, aki beleesett a 20-60 év intervallumba. Nőt, asszonyt, hajadont,  kecskét. Oly’ annyira begyakorolta a hírhedt sátáni kacaját, hogy minden tükröződő felülettel való összetalálkozás alkalmával, odaeresztett egy vicsort. A végére oly' mértékben mesterfokra fejlesztette, hogy Dallas lakosságának tetemes része ezt használta csengőhangnak, valamint a kis szarházi gyerekeket, - akikre már nem hatott semmilyen verbális fenyegetés-, ezzel ijesztgették. „Eljön érted Jockey bácsi!” Hiába, a részfaszú bagoly ideje már lejárt…

Ám ne higgyük, hogy öregkorára túl sokat változott volna. Továbbra is rohadék mód csalt és hazudott, de korához és környezetéhez méltóan, inkább a bingóban és a zsákbamacska húzás alkalmával. Elkapta az összes nyugdíjas öregasszonyt,- különös tekintettel a subázó nőegyletre-, s ők eztán kerültek be az intenzívre. Kerekesszéke olajhordó formájú, infúziójából pedig whisky csepeg. Halála napját minden bizonnyal pirosbetűs ünnepnek fogják nyilvánítani. Nagyobb hepaj lesz, mint a Függetlenség Napja. 

Bobby Ewing

Hát ő tuti biztos, hogy a mennybe fog kerülni, bár, fél lábbal már ott is van. Hiába küzdött, nem volt elég, mindig is csak egy árny maradt, az örök második. S bár orrvérzésig hangoztatta, hogy neki nem kell az olajtársaság vezetői posztja, mert túl sok mocsok, vér és erőszak tapad hozzá, de azért magányos napjain elmerengett, milyen jó érzés lehet, amint segge, a kipárnázott főmufti bőrszékét érinti. Mert hát valljuk be, puhapöcs ide, puhapöcs oda, de a vér nem válik vízzé.

Tulajdonképpen majd’ bele is rokkant a dologba. Túl jó volt a lelke, túlságosan harcolt a jóért a rossz ellen, úgyhogy csoportterápiára járt, s mivel ő is hozzá-hozzányúlt a whiskys üveghez, néha bekukkantott a szomszéd anonim alkeszek gyűlésére is. Persze fölfedezni vélt ismerős arcot is, aki nem volt más, mint Samanta.
 

Samantha Ewing

Az elején még próbálta felvenni a harcot, de sajna a végén mégiscsak a halálba piálta magát. Valószínű az utolsó dolog, amit látott, az a vodkásüveg alja volt. Mielőtt azonban az alkeszmérgezés bevégezte volna dolgát, még egy utolsó mondat azért elhagyta a száját: „Dögölj meg Jockey” Kár, pedig szívesen megnéztem volna, hogy miként lett cudarabb a szájrángatózása, ha öregkorára elkapja a Parkinson-kór.

Ray Krebbs Ewing

Ugyanolyan jelentéktelen maradt, ha nem jelentéktelenebb, mint volt.
Miután Ellie meghalt, az a minimális szeretet is megszűnt irányába létezni, amit eddig morzsaként megkapott; a többiek meg hajlított ívben szartak rá. Egyedül talán az a jótétlélek, Bobby vette néha a szárnyai alá, de mivel látta, hogy tényleg nem sok cselendzs szorult belé, inkább ő is hagyta a francba.
Ami az élete további részét illeti, sosem vitte igazán semmire, nem volt mersze harcolni azért, ami megilleti,  így aztán totál elveszett a kurvára szürke hétköznapokban, ami miatt a felesége el is elhagyta egy kemény farkú rodeósért.
Egy kaszvadt tanyán tengeti magányos életét, a lovak és birkák közt. Kedvenc időtöltése, pucéran meghemperegni a szénában.
Ray, ne csüggedj, még ha lett is volna annyi vér a pucádba, hogy kiállj azért, ami jár, akkor sem jutottál volna egyről a kettőre, mert mint tudjuk, Jockey úgysem hagyta volna, hogy egy fél-fatty, akár a Ewing cselédházba is betegye a 43-as lábát.

Cliff Barnes

Csoda, hogy még él.
Valószínű, élete végéig sem fog odáig eljutni, hogy felfogja lúzerségének nagyságát. Mondjuk ha így lett volna, menet közben biztos felakasztja magát valami lószőrből font kötélre a csóringer lakásában, az 5.000 dolláros cipőjében, miközben másnaposan, hetyke pöccsel, egy hjú heffnerre hajazó köntösben okádja teli a vécét.
Terve, miszerint azt a görényt eltünteti a Föld színéről, nem jött össze, pedig végső elkeseredésében minden eszközzel próbálkozott, még a Lipicai ménest is ráküldte  Dzsokira, de ezt a szívós, dörzsölt faszt nem könnyű ám kinyírni.
Az élet egyéb területén is kudarcot kudarcra halmozott, ráadásul a kurva drágán megvásárolt rodeóbikájáról kiderült, hogy közel sem olyan díjnyertes, hacsak abban nem, hogy úgy be van lassulva, mint egy jamaicai füves, és az egész napját azt teszi ki, hogy zabál, kérődzik, és fingik.  Befuccsolt üzletei miatt egyre többször látogatta a helyi bárokat, és nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem a sósmogyi miatt.  Depressziója és vad alkoholizmusa odáig fajult, hogy “minden mindegy” alapon feltette megmaradt vagyonát a lovin, azonban az általa glorifikált Tekszaszi Tökösnek nevezett ló, már a rajtvonalnál kifingott.
Szami néha ugyan be-be kukkantott hozzá egy vodkásüveg társaságában, és vad szexpartikat rendeztek egészen addig míg nem lett impotens ez a szerencsétlen.
Ez a pont volt az, mikor életében egy igen jelentős törést figyelhettünk meg. Hiába, a Bárnszokat még az ág is húzza.
Jelenleg a dallasi pszichiátrián kezelik, mert rögeszméje, miszerint Jockeyt likvidálja bármi áron, szó szerint az agyára ment. Értesüléseink szerint, az állapota változatlan, habzó szájjal Jockey nevét kántálja, mint egy sámán, közben pedig a párnájából kiszedett tollak, valamint a kertben talált gallyak felhasználásával, Meggájver módra woodoobabát kreált, és azt rágcsálja, köpködi egész nap.

Lucy Ewing

Az eddigi semmitmondó szerepe ugyanolyan semmitmondó maradt. Csak azért teszik be a sok naftalinszagú ember közé, hogy kerüljön valami frissesség ebbe a Szottyadt Team-be. Na persze a lehetőségekhez képest friss, ugye. Segge még mindig pattog, de már nem a feszessége, hanem súlya végett. Hajának selymessége már csak foltokban vélhető. Arca leginkább egy elefántember képét adja, mert kicsit elkapta a hév, mikor egy plasztikai sebészhez ment feleségül. De kidobták. Megint.
Volt két szar házassága, gyermeke sosem lett, ezért ő is a pohár után nyúlt. Hiába, a dallasi nőknek vagy kialszik a fényük, vagy szutykos alkoholisták lesznek.

Pamela Barnes Ewing

Az eddigiek szerint, Pamela „meghalt”, majd visszatért ugye. Tulajdonképp’ egy autóbaleset érte, és egy csöppet odaégett. Ebből indulva ki, az új arcával sem lett jobb az élete, bár a csajok közül, kétségkívül ő vitte a legtöbbre. (neki is volt egy plasztikai sebész férje) A nagy divatcége csődbe ment ugyan, de nem adta fel, és nyitott egy turi-boltot a külvárosban. Egy dolog van, amit megbánt, azóta is bán, és bánni is fog élete végéig, hogy elhagyta Bobbyt. Hülye voltál anyukám. Beleházasodott a tutiba, de nem kellett neki. Ilyen az, mikor az ember a kisujját nyújtja, és a karja kell. Talán ha ügyesen cseréli az ágytálat volt férje alatt, erre a pár, maradék évre csak visszafogadja. Ha, Jockey nem üldözi ki a házból. Merthogy voltaképp’ őt is utálta, mint a szart, és ne feledjük, Jockey még a túlvilágról is ki fog csinálni, min-den-kit.