Ede, estre szervez helyet, mert szexelne egyet. Perceket szeretne, melyben ernyedt szervet merevedett helyzetbe tehet, s egy kellemes, csecses egyedet hegeszthet meg. Fejet temetne eszement peckes keblekbe, melyek elevenen lengedeznek feszt.
Ezen estre remek lesz egy fekete zeke, melyet ’Betmen’ szelleme kelt versenyre. Lelkesen meresztget szemeket egy kerek szerkezetbe, melyben megleshet testet, fejet, egyszerre.
- Nem kell penge, remekebb jellemjegy egy fekete serte, kerek fejemen!
Megnedvezett nyelvvel csettent egyet, s nevet.
- Ez szebb, nem lehetne! Egy fess ember, remek testtel, kellemes, merev fegyverrel, melyen eszementen emelgethet egy kerek, feszes segget.
Rendel egy kerekes szerkezetet, mellyel elmehet.
Bemegy.
Rendel egy felest. Szeme tekeregve keres szemet, mellyel meglehet, este egyek lehetnek.
Egy perce lesve helyet, lehengerelve vet szemet egy csecses egyedre. Szebbet, keresve sem lelne.
Peckesen mellette terem.
- Neved?
- Elke.
- Ede.
Ede szeme perzsel.
- Elke, ezen test, melyre gerjedek, nem lehet tehetetlen! Egyre tesped, mert nem tekered eleget. Kedvesem, engedd meg nekem, tested kenegessem, csecsed tenyerezzem. Szervedbe, melybe zene jegyeket eresztenek, nevedet nyekergem, s ezzel vehemens tettekre gerjesztem tested.
- De Ede..
- De gyermekem.. lelked eleget fecsegett. Teszteld testemet! Gyere velem, s lepelbe tekerve megenyelgetlek . Egyet tehetek..lelked egekbe emelem, s te, nem felejtheted nevemet…
- Ede.. veled megyek.
