Yeeeeeeeeeeeaaah! Figyelem! Ütős darabok következnek!
(Bevezetőt most nem írok, ott a cím..magáért beszél..)
Kulka János

Ez véletlenül nem egy kibszott Szomszédok hangos könyv? A telep eseményei/életem, dalban. Na de mik lennének a címek? A dugatlan nejem? Vagy az affektálós malac fejű lányom? Esetleg, egy kellemes sánzon a dugatlan nejem anyjának, Szikstai Etusnak örökké okoskodó, ütni való fejéről?
És nem Jancsika, nem akarjuk.
Postás Józsi

A monoton életvitelű köznép közül kiemelkedő, oly’ szorgos kis méhecske, aki belenyúlt a tutiba. Ő lett az élete, de most az élete lett, ő. A postás létformát a messzemenőkig kihasználva lelt rá az új, és szebb jövő felé vezető útra. Bátran énekelhet az ajánlott és elsőbbségi levelek kézbesítéséről, a havi nyugdíj szállításának történeteiről, és a hatalmas, levelekkel teli postás táska cipeléséről. Gratulálunk Postás Józsi, ezt megcsináltad!
És van hivatalos honlapja…beszarás…
(Megjegyzés: pozitívum, hogy a műtermes fotózásokhoz nem kell sztájliszt)
Jó Laci betyár

Betyár sityak, betyár gúnya, betyárul kurva nagy bajusz. Lehet, hogy Ő egy méltán elismert vőfély, de igen szerény véleményem szerint, nem keveset veszthet az „imidzséből” azzal, hogy a 10 évvel ezelőtti dáridós-mulatós-budapest tévés, szintetizátorral túlfűtött dalaival sztárolja magát.
Neki is van weboldala…
Teki Lala

Ő egy fiatal kis uzsidoboz, aki szintén a mulatós műfajban villantja meg egyedi, gyöngyöző tudását. Lala azonban nem elégedett meg a közhelyes mulatós stílussal, hanem bátran, merészen ötvözte azt, egy kis spanyolos temperamentummal! A mulatós stílus visszaadhatatlan életérzését vegyíti a” férfiállat-csődörök” hazájának ízével! Leleményes vagy Lala!
„Egyet sose felejts el: Sörre bor, és szép lesz majd az álmod..” ( idézet: Művész Teki Lala „Sörre bor” c. művéből.)
Már nem is mondom, hogy weboldal..
Snufi (hogy taposnám meg..)

Hmm…hmmm…hmmmmmmmmm.. Tehát adva van egy számítógéppel szerkesztett 3D nyúl, akiről süt a végtelen kedvesség és ártatlanság, és vígan biciklizik a természet lágy ölén. Eme idillikus képhez csatolnak egy gyermeteg mezzoszoprán hangot. (ami valójában egy felnőtt női hang, elpicsásítva) És persze mi lehet a dallamvilág fő vonala? Na? Hát persze, hogy az elektronyikus!
A szövege meg egyenesen zseniális.
Gyűrjük csak a karácsonyfa alá a gyereknek, hagy hülyüljön.
Záróakkord:
"Minden másra ott a Master Card, de ez(ek)…. Megfizethetetlen(ek)…"