A fő fater, a keresztapa. A példaértékűen igazságos, kőkemény ember, akinek szavára bereng az egész Föld. Még, az egyébként egy rohadék tetű fia, Jockey is összeszarja magát, és maradéktalanul teljesíti a nagyfőnök parancsát. Uff! Ja, és imádja Elliet.

 

 

 

 

 

 

 

A mother, aki mindenkit óv, aki feltétel nélkül mindenkit liblingel, és akit mindenki, ismétlem, mindenki szeret, nem kicsit. A világ megmentője, Southfork Teréz anyuja, a megváltók megváltója, a jóságos rőzsehordó néne, aki a bedöglött GPS végett highway-ra terelődött sete-suta őzgidácska törött lábáért is vérét adná. Az első résztől az utolsóig egyetlen küldetése van, az örök feladat, amiért meghalni is érdemes: Összetartani a családot.
Bármi áron, bárhogy.
Lehet a delikvens egy darabolós szociopata, vagy a helyi lúzer birkanyíró, ha ereiben Ewing vér csörgedez, akkor a család megbecsült tagja. Az emberek jöhetnek-mehetnek, mint a kupiban, semmi sem számít, ha közénk tartozik, a ranch-en a helye.
Ellie a tibeti bölcsességek nagy tudója, hiszen nem egyszer fájdalmas, de odaadó tekintetével, és 140 centijével osztotta az észt fiainak, férjének, menyeinek, a producernek és a tejesfiúnak.
Egy baja volt, hogy mindig mindenkiért egyfolytában csak aggódott, s ebből kifolyólag mosolyát csak a 364 és a 365-ik részben részben lehetett látni, mikor is Koncsítá, a bevándorló szobalány végre megtanulta, hogyan szervírozza tisztességesen azt a kurva álákárt menüt reggelente. Csodálkozom, hogy nem patkolt el a 96. rész után, stressztől kapott gyomorfekélyben.
Miután Dzsok kilehelte a lelkét, megkörnyékezte a partvisbajszú tököslegény, Clayton Farlow, aki – ha engem kérdeztek -, mindig is álló pöccsel, orvul lesben állt, és csak Dzsok elpatkolására várt,  hogy leteperje Shaibaba reinkarnációját, Ellie-anyut. Szó, mi szó, vért izzadva meg kellett küzdenie az öregnek egyrészt Elcsi szerelméért (mondjuk hülye ez bazdmeg, mit várt volna Dzsok balesete után 2 nappal), másrészt pedig az új státuszért, hogy elfogadják őt, mint a család új gubernátorát. Természetesen öregnéne idővel beadat a derekát, mert  rájött, hogy ő sem lesz fiatalabb, szekszelni meg kell, szóval hozzáment a szintén burzsuj tehenes-faterhoz, és csak remélte a jótétlelkével, hogy lassan, de biztosan mindenki megbarátkozik majd vele, és befogadják az elit körbe.
A terv félig sikerült is, a család java birkarésze ennek eleget is tett, ámde ott volt Dzsoki, akiről tudjuk, hogy a sátán fattya, és saját magán kívül mindenkit utált (kivéve Elliet), így sosem barátkozott meg a gondolattal, hogy egy Fárló vegye át apja helyét, meg amúgy is, köcsögnek lenni jó, így a széria további részeiben megpróbálta többszörösen kigolyózni, vagy befeketíteni a trónbitorlót.
Csak egy okból nem dobta be az ipari húsdarálóba a vén kéjencet, az ok neve pedig: Ellie.

 

 

 

A főgenyó. A kis rohadék tetűláda, a számító kis sunyi univerzális köcsög, aki az anyját is (ha az nem Ellie lenne) eladná egy kupac szoptatós tehénszarért. Az örök győztes, a végeláthatatlan uralkodó, akinek még az is benne van a zsebében, aki még meg sem született. Mindenki utálja, mint a szart, miatta nőttek meg a fegyverengedélyek, és fél Southfork miatta lett öngyilkos. (még 1-2 stábtag is) Annyira hataloméhes, mindenkin áttipró mániákus volt, hogy néha még a saját családja is kibelezte volna. (De persze nem Ellie) Valljuk be őszintén, ez a szintű tetűség már vonzó volt számunkra. Épp ezért is vetekedett a népszerűségben Mr. Bobby-val. A legjobban azt szerettem, amikor a kamera bevág, 2 mp-es snitt, és Jockey sátánokat megszégyenítő kacajjal zárja az epizódot.

 

A nagy mikrofonhaj az édes kis szépségpöttyével. Anyák és lányok szerelme. Az igazi, tiszta erkölcsű hétköznapi mintaember. Mint fiú, mint apa, mint férj, mint minden egyéb lószar. Ráadásul ennek tetejében még bugyisorvasztó-alsókályhabegyújtó-testrészkeményítő megjelenése is volt. Hát igen… pont azért raknak a sorozatokba ilyen embereket, mert amúgy az effélék, nincsenek, nem teremnek. De ennek van ára is… még pedig az, hogy egy puhány pöcs. Annak a tudatában van, hogy aktívan részt vesz a családi business irányításában, pedig ha tudná az igazat... és erre sosem jött rá. Ő csak egy marionett bábú a bátyja bábszínházában, aki csak azért nem likvidálja ezt az anyámasszony-katonáját, mert a saját vére. (ez a szerencséje..) Természetesen, hogy még vonzóbb legyen számukra, a sorozat alatt 1x-2x előjött belőle a kemény bika, a férfiállat, a dúvad, aki helyt mert állni saját véleménye mellett, vagy egy fél epizód erejéig. Természetesen utána visszabújik a bokorba egy méretes répával.

u.i: Találtam a neten egy leírást a sorozatról, meg a szereplőkről, és a következő sort találtam Bobbynál: (a leírás nem poénos volt, hanem tényszerű!) „..és lerészegedni is csak különleges alkalmakkor szokott” Óriási…

 

 

 

 

 

Mr. Hair Grow Plusz felesége, aki nagyon pásszolt hozzá szürkeségével, és aki még a sorozat elején, szintén nagy igazsághozó hírében állt. Mellesleg Jockey rühellte, mint a szart, ugyanis ő volt a leánytestvére az örökös riválisának (erre majd a későbbiekben kitérünk). Úgyhogy szegény Pámela csinálhatott bármit, sosem lett a család vérbeli tagja. (persze ez Ellie-re nem vonatkozik) Néha voltak fejlövései, mikor úgy viselkedett, mint egy hisztis picsa, s ezzel a kedves nézők idegein táncolt, na ekkor döntöttünk úgy, hogy az ő szövegrészénél átkapcsoltunk egy másik csatornára. Ezután viszont megszületett egy roppant jó ötlet, és ki is nyírták, azt hiszem. (köszönjük)

 

 

 

Az alkoholista állat. Az egész szerepét tulajdonképpen végigpiálta. Mata részegen többet lehetett látni, mint józanon. Persze örökké emlegette, hogy ő nem piás, és ki fog gyógyulni, de hiába...az életben is csak így mennek a könnyelmű kijelentések. Épp annyira gyűlölte férjét, mint amennyire imádta, valahogy mindig kibulizta, hogy mégis Jocey mellett maradjon. Ez egy nagy pikantéria. De még nagyobb az, hogy urának sem sikerült soha elüldöznie őt a jó büdös franca. Közben persze Sami -aki több farkat fogott már, mint kilincset-, mindig próbált valami kis szeretetet lopni magának valakitől, de valahogy sose kellett a kutyának sem. Ezért lett legjobb haverja, a szesz. (és Ellie) És imádtam a száj-rángatózós mimikáját.

 

Az eltitkolt Ewing fiú, aki voltaképp, csak az első 75866 részben volt eltitkolt. Mondhatnám azt is, hogy egy régi teleregény sorozatban, biztosan ő lenne a halmozottan rokkant szerencsétlen pára, akiről kiderül 6 évad után, hogy az a személy, aki szarrá szopatta hosszú részeken keresztül, az valójában az apja, de minimum az anyja.
Réj karaktere végig is megy a szokásos mizérián, miszerint a kutyának sem kell, sőtmitöbb, kurvára ki is rekesztik a nagyok közül, és folyton lefattyúzzák szerencsétlent. Ez valószínűleg maradandó lelki károkat okozott benne, éppen ezért élt elvonultam valami huszadrangú farmon, gyanúsan sok birka közt.
Természetesen nem maradhat el Réj túlzásba vitt büszkesége, miszerint előbb  feküdne traktor alá, mintsem Ewing-nak szólítsa magát. Na persze. Ne mondja nekem senki, hogy nem akart az olajsejk családhoz tartozni, én ugyanis a szüzességemet adtam volna azért, ha legalább egyszer odaülhettem volna arra a fajin kis reggeliző gangra. Mindig olyan meghittnek és békésnek tűnt, aztán kiderült, az a legnagyobb, szaftos kis hepajok melegágya.
A klisés közjáték után persze Don Dzsok vezetésével mégiscsak elismerték, mint félfattyút, majdan elszívták a békepipát, s befogadták (majdnem)egyenlő rangú családtagnak. Kivéve persze Jockeyt, mert számára Réj, mindig is egy tetves kis kívülálló maradt.
Ő olyan se hal se hús, lagymatag, szürke egér karakter volt, aki ha nem szerepelt 3 egymást követő részben, simán elfelejtettem, hogy egyáltalán a világon van.
Ezért nem is kapott annyi gázsit, mint a többiek.
Ám mivel csörgedezett benne némi „kék” vér, ezért kénytelenek voltak benyomni pár epizódba, és jelleme is megkívánta, hogy olykor hibába essen, s kövesse el a 7 főbűn egyikét, mert ezzel egy hangyafasznyival élvezhetőbb volt a karaktere.

 

 

 

Nos, Kliff úgy vonult be a texasi köztudatba, mint az univerzum legnagyobb balfasz lúzerja. Ennél szerencsétlenebb barom állatot nem sűrűn lehetett látni. Életcélja neki is egy volt (mint Elline-nek) kivonni a forgalomból és megsemmisíteni Jockey Ewing-ot. Jelmondata: “Ezzel a küldetéssel születtem, ezzel is fogok megdögleni”.
Nos, utóbbi legalább sikerült neki.
Ha életének jelentősebb mozzanatait akarnám érzékeltetni, akkor egyszerűen, finom nőies mozdulattal emelném fel a középső ujjam.
Ő volt az, aki mindig próbálkozott feljebb lépni azon a bizonyos létrán, de lúzersége és az alkohol miatt, mindig visszaesett a tyúkszaros ólba. Külcsínt tekintve sem kapott túl sok pozitív adalékot a Jóistentől, s bár a 70-es években inkább volt raj a bilire-vágott hajú, cuppantott farmeres, rodeós buzi sztájl, Cliff még így sem tartozott a deli recskás  rencses tökös legények közé.
Van igazság abban, hogy az ember a szülei szarát egy életen át magával hordozza; nos, ez nála sem volt másként, ugyanis, ahogy az köztudott, faterja sem a limonádé szeretetéről volt híres. Mondjuk ki, egy alkoholista állat volt, nem hiába ragadt rá a tintás Bárnsz név. Ha megélhette volna, biztosan büszkén húzta volna ki mellét a detoxban, hogy fia ilyen zseniális sikereket ért el élete folyamán. További kibaszás volt Kiflit nézve, hogy az öreg alkesz, valamint Don Dzsok utálták egymást, mint a szart, így a festői kép-kapcsolat tovább öröklődött, már ami Kliff és Dzsokit felebaráti szeretetét illeti.
Kliff néha az élet két oldala között ingázott, olykor Ritz báró, máskor 10 centes piás, azonban személye ott lengett mindvégig a sorozatban, hiszen mégiscsak méjnkarakternek számított, legalább is több munkabért utaltak át neki, mint a szart pucoló Réjnek.
Ne felejtsük el megemlíteni azt sem, hogy a szappanoperás konfliktust igencsak szította, hogy húga, Pámelá, – aki amúgy egy jellegtelen, hisztis picsa volt -, Dzsoki öccsének, Bobinak volt a futtatott csaja, akit legnagyobb szerencsétlenségére, még el is vett.
Hogy az égbe lehetett valaki ennyire balfék, hogy miközben mindenki totálisan hülyének nézte, kihasználta, gúnyt űzött belőle, addig ő elhitte, hogy rózsaszín fonallal szövögetett álma, miszerint kicsinálja Jockeyt, bármikor is elérhető cél lesz számára. Persze Ellie őt is szívesen ültette volna a reggelitőasztalhoz, de ha Dzsoki is ott lett volna, előbb landolt volna a szemében a kávéskanál, mintsem lenyelje az első korty frissen facsart narancsdzsúzt.
Persze néha neki is csurrant-cseppent valami texasi nagymellű szőke buksza, és Szamantát is húzogatta egy ideig, bár utóbbit valószínűleg csak azért, hogy Dzsoki agyát még jobban felbassza.
Nem hiába vált szállóigévé az az általam kreált mondat, amit a hétköznapokban szoktam használni:
„Akkor lúzer vagy bazdmeg, mint Cliff Barnes ”.

 

 

 

És a desszert: Lucy Ewing