Szevasz Bélám!

Kicsit megkésve, de küldve az információ-óceánhullámot, a csapatépítő bulájról.
Még el sem indultunk, de már próbáltam jó pontot szerezni Iminél, mert mégiscsak a főnököm, nah, jár neki a tisztelet.
Mikor bekopogtam hozzá, már hallottam, ahogy Vivaldi hegedűszavának játékos dallamai szállnak kifele a kulcslyukon. Na, mondtam, megint kezdődik.

Természetesen váratott a rohadék - a Japán miniszterelnökhöz előbb kerültem volna be baszki -, mikor is a zene halkultával, Mösziő Imre méltóztatott ráérős hangon kiszólni, hogy fáradjak be. Magáz ez a fasz állandóan, pedig ott mindenki tegeződik, miért magázódnánk, ez egy közösség, a meló kommunája, érted, de ez meg itt magázódik, és persze viszont is elvárja; jó, hogy nem kéri, üssem lovaggá.
De mindegy. Tehát, miután megsütöttem egy egész malacot, köretestül, be is jutottam a szobájába.
És ekkor jött a döbbenet. A pofája, teljesen be volt permetezve, valami fehér szarral, de úgy képzeld el, hogy az egész arca tele volt nyomva, egy kibaszott gésa nézett veled farkasszemet.
Meg is kérdeztem tőle, hogy te Imikém, most vagy túl sok krémest zabáltál ejnye, vagy te lettél az új kolumbiai kokóbáró.
Mire ő, felháborodva közölte, hogy most sem vagyok vicces, és igazán értékelné, ha visszafognám magam, mert el tudja intézni, hogy egy emelettel lejjebb kerüljek. Tudod Bélám, az a „csicskaszint”. Oda dobáljuk azokat a dolgokat, amiket nem akarunk megcsinálni. Mert megtehetjük, na. Nem, ne ítélkezz idejekorán, ez nem a mi velejéig gonosz lelkünk kitüremkedése, hanem egész egyszerűen, nekünk komolyabb dolgokkal kell foglalkoznunk. Ők meg tudnák oldani a dolgot? Nem. De ez nem is baj, hiszen ezért vagyunk mi. Viszont a haza megmentéséért nekik is kell áldozatot hozni.
Ez van Bélám, ilyen a világ.
Node, ott tartottam, hogy ez a Lord Hitler, fenyegetőzni kezdett. Ezt meg elég szarul viselem, te is tudod. Úgyhogy gondolkodó fejet vágtam, de nagyon, és közöltem, miszerint ez nem is szar ötlet, ha jól tudom ott dolgozik Huba, a kézbesítő, esetleg az ő melóját szívesen elvállalnám, mert akkor én tudnám kézben tartani a privát levezést az A/23-ban ücsörgő, nagyseggű Icukával, és annak még hatalmasabb pinájával. Na, itt Imrusom vágott egy elképedő fejet, azzal a fehér, nem is mondom ki, mire emlékeztető szarral a fején, meg azzal a buta nagy kérdőjellel. Úgy festett, mint az újra rimékelt Frankestien, olyan Csí-sen drog vonalon.

A szót viszont nem adtam át, mert javallottam, hogy azért jobban ügyeljenek, mert hát ugye van az a kis videó, amiben Icuka egy alpakát játszik el, Imi meg a terelő juhászt (nagyon gusztustalan és megbotránkoztató volt én mondom, nem hithű keresztény embernek való ez), szóval én óvatosabb lennék, ha egy zöld pokrócon, Alpesi Zimmer Frei-t imitálva játszanék nyájterelősdit. Említettem még, hogy ez hatványozottan érdekes, mert befigyel egy kis zoofil vonal is, és bár bírok sok mindent, de ez már az én gyomromnak is erős.
Te, ha láttad volna, ahogy seggesicuka kérődzött, rágva egy csokor petrezselymet, Imre meg hót pucéran, kucsmával a feje tetejiben, álló fasszal terelgette a dohányzóasztal körül.
Hovatovább, említettem még azt is, hogy gondoljon bele, mennyire zabálnák ezt jutyúbon. És persze a kommenteket sem tiltanánk le, mert azokból sokat lehet ám tanulni. És hát nem utolsó sorban, ez egy felmérésnek is tekinthető, vajh' hányan lájkolják, ha megbasznak egy tomporos, alakváltó alpakát, miközben egy szatír juhász, a  „Sárga a rigó, kerek a cipó” c. szerzeményt danolja.
Na, hát itt már átütött a vörösség a fején, gondoltam ezen a ponton hagyok már neki is szót, mielőtt felrobban és tele leszek agydarabkákkal, meg amúgy is a főnököm, de ezt már említettem.
Ez sem ment neki első svungra, mert csak köpetpermet hagyta el a száját, meg egy kis morgásnak hallatszó valami, mire mondtam neki, hogy igen, pont ilyen hangot adott ki a zacsipacsinál. Ekkor szakadt a cérna, legalább is szerintem, mert fogta az asztalán lévő kis tégelyt, majd felém hajította, a "Takarodjak innen" kiáltással.
Szerintem feldühítettem kicsit.
Hála, kiváló reflexeimnek, csúcstechnikával kaptam el még röptében a tégelyt, amire rá is pillantottam. Valami elbaszott fiatalító/ránctalanító krém volt. De Bélám, abban volt minden lófasz. Kutya, macska, lábköröm, amit akarsz. Az kibaszott Isten, hogy Meggájver keverte ki.
Ezen felbuzdulva nyitottam az ajtót, s már fél lábbal kint is voltam, mikor visszaszóltam Szőr Lord Gésának, hogy otthon pont ilyet szarik a mindenevő kutyám, kicsit ugyan melanzsabb színű, de majdnem, szóval ha gondolja, akár ingyen is tudok hozni, úgy sincs otthon komposztáló gépünk.
A választ nem vártam meg, azért kicsit féltem, bevallom, csak hallottam, ahogy vulgáris szavak hagyják el a bárói ajkakat. Hát ilyen egy úriember, Bélusom? He?

Huh, mennyit írtam, el is ment az idő, nekem most lépnem kell, 9.15 van, most jön Huba a postával, és szólnom kell neki, hogy lesz egy extra levél is a főnöknek.

Ígérem, a következő levelemben már tényleg a cselendzsdéjről írok, az sem volt kutyafasza, nekem elhiheted.

Pacsiz,
Karesz