Sosem értettem, hogy mi a bánatos francért gondolják úgy az emberek, hogy a még hűvös, zord hétvégéken a legjobb családi kirándulás az IKEA őrült labirintusa.
A kakaó és a zabpehely után anyuci magyardíszbe vágja a kölköket, magára hint egy kis párfümériát, apuka kitakarítja a verdát, és pár fasírtos szendvics bepakolása után indulhat az IKEA csúcsának meghódítása.


Miután a kocsiban utazva közösen elénekelték a Pokemon főcímdalát, (mert hajj, de idilli), felpörögve érkeznek a helyszínre.
A becsekkolás után apuka hátára akasztja azt a botrányos rusnya kék szatyorkát (amit dolga végeztével le is nyúl, használni ugyan kibaszottul nem fogja, de ingyen van, ez a lényeg), ami voltaképp egy feldarabolt, emberi hulla szállítására kiválóan alkalmas, azonban a "fragile" termékek, kiegészítők és egyéb kütyük hordozására már kevésbé. Mikor elérjük az útvesztő bejáratát, mindenki fülig érő szájjal indul neki a hosszú útnak, mert a szombati családi program bezony kezdetét veszi, és a gyűrűt, minimum a büféig kell hordozni, mint a véres kardot. Külön jó, mikor becsavarodni készülő, unatkozó gyerekek rohangálnak a lábad alatt, ezzel semmit sem segítve a kulturált közlekedésben, mert az a kibaszott sárga út, pláne a helyi bútorkiállítás részlegnél, elég keskenyre lett szabva. Külön atlétikai cselendzs átjutni a forgatagon úgy, hogy ne végezd egy retiküllel a seggedben.
A veretes túra felénél, amíg "Take a break" címszóval a gyerekek ugrálnak párat a kiállított kiságyon, addig apuka betolja zsemléjét egy leárazott, puncirószaszín kanapén. Míg családunk pihen, az embernek van ideje tovább fürkészni a többi típusidegen réteget, úgy, mint
- befüvezett tinik, akik visítva, telefonjuk segítségével fényképezik magukat egy fallosz alakú konyhai eszköz társaságában, majd dobják fel fészbukra de rögtön, hogy a "lájk" , "LOL"  és "bazdmegkarcsidekemény" tartalmas hozzászólásokon élvezkedjenek,
- idős, andalgó házaspár, akik aranylakodalmuk ünneplése végett jöttek mélyeket szippantani a fonott kerti bútorok, valamint naftalinszaguk mámoros  illatának elegyéből, ezzel torlaszt okozva az esetleges, potenciális vásárlóknak,
- kiéhezett, begerjedt fiatal pár, akik a szülőktől távol keresnek menedéket, és jó eséllyel tudnak kefélni egy kiadósat valamelyik, a látogatók segge által agyonhasznált rökamién a zárás előtti utolsó órákban.
Mindezt persze azért, hogy az amúgy esetleg, talántán céltudatos vásárolni vágyó emberek még véletlenül se tudják kielégíteni szajrészerző szükségleteiket.

Apuka megtörli száját a matyómintás szalvettával, és mehet tovább a csapat Mordorba. Útközben leütnek pár trollnak kinéző művészlelket, akik a gyári készítésű, kifinomult festményeknél tartanak sziesztát, bőszen kitárgyalva annak meghitt hangulatát. A gyermekek, valamint a szülők számára az igazi feltöltődést a játék-osztály és a kajálda jelenti, mert az ifjú leszármazottak vérszemet kapva spuriznak a polcok alatt-felett-között, és rendezik át úgy, hogy a helyi dekoros elsírja magát a gyönyörtől.  Öröm az ürömben, hogy az okosok összetákoltak egy 2x2-es karámmal elkerített játszórészleget, 2 műanyag hintával meg egy tatamiszőnyeggel, ahova be lehet dobni a kölköket; elvan az, míg apuka és anyuka bepakolja a 3 virslit+2 bögre kávét.
És valójában ezzel el is telt egy fél nap, ami annyira jól sikerült,  hogy naná, eljövünk jövőhónapban is.

A hely amúgy is rabul ejt és fogva tart, mert a 2ésfélórás tárlatvezetés alatt egyetlen kijárat van csak, a vége. Itt még Ariadné fonala sem ér szart se, maximum, ha menet közben durva állapotba kerülünk és erre kötjük fel magunkat. Ha lefizetsz pár ott dolgozót, - akik, ha egyáltalán léteznek, és nem fiktív fogalomként vonultak be a köztudatba, akkor kurva jól álcázzák magukat gyanútlan vásárlóknak, vagy egy mozdulatlan hokedlinek -, talán megmutatják a legközelebbi emergency kijáratot. Szerintem itt simán le lehetne forgatni a Die Hard 7-et; el is képzelem, ahogy a karnisok között, kezemben egy dizájnos vécékefével rohanok keresztül a baldachinos ágyak között, dupla Rittbergerrel szelve át a piacteret.
Lényeg a lényeg, érdemes tehát vaskos buxával érkezni a helyszínre.

Szerző: Katsumi  2012.04.26. 08:59 2 komment

Címkék: ikea

A bejegyzés trackback címe:

https://katsumi.blog.hu/api/trackback/id/tr964474181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

deadlock 2012.04.27. 23:56:37

Szeretem az ikeát. Leköpsz?

Katsumi · http://antilapozo.wordpress.com/ 2012.05.02. 06:59:00

@deadlock: néha én is szeretném. csak vázoltam a tényezőket, amik gátolják, hogy szívembe euforikus öröm költözzék, mikoron hetykén sétálnék odabent.
süti beállítások módosítása