Jaj, szegények… hányszor hallottam tőlük, hogy mennyire iszonyatos feladat a napi borotválkozás. Ajjajjj… valóban megterhelő lenyisszantani a 2x2-es területről az arcszőrt.. arról nem is beszélve, hogy ha a reklámokat veszem alapul, akkor borotválkozás után, egy 90-60-90-es szöszi simogatja babára nyírt képüket. Minket mé’ nem simogat tokától bokáig Mr. Június utána? Amúgy meg, sokaknak kifejezetten sármos külsőt kölcsönöz egy kis „dzsordzs klúnis” borosta.. persze ami nem fajul rumcájsz fazonba… és itt véget is ér a „szenvedésük”.

 

 

 

 

 

 

Nem tudom ki találta ki, hogy a nők is szőrtelenítsenek. Miért nem jó a mediterrán típus? Mert ha anno, ez a kép maradt volna fent, ez lett volna a megszokott, akkor egy gonddal kevesebb lenne gyatra életünkben. De mivel jelenleg elképzelhetetlennek tartjuk, hogy Yeti jelmezt öltsünk, kénytelenek vagyunk tenni ellene. A férfiaknál említett 2x2-es terület a nőknél megmarad, csak méterben… jóformán csak a szemgolyónk marad, amin nem kell borbélykodni. A gibbon családból származó csajoknak még nehezebb dolguk van, mert náluk aztán már tényleg egy teljes generálra van szükség. Valamint, nem túl valószínű, hogy a fekete lábszőrön megcsillanó holdfényre bármelyik manus is azt mondaná: „Szívem, annyira sármos a vádlid…” Télen még „igénytelenkedhetünk” egy kicsit, mert amiről nem tudunk, az egyrészt nem fáj, másrészt meg nem zavarja esztétikailag a szemünket. De mikor jő a nyár, beindul a vedlési időszak. Nézzük milyen eszközök állnak rendelkezésünkre.

 

Legegyszerűbb, leggyorsabb megoldás. Pláne, ha van kb. 10 percünk, hogy babaseggre varázsoljuk a testünket. Hátránya is akad azért.. ha már említettem a gyorsaságot, nem árt óvatosnak lenni fazon vonalnál… vigyázni kell arra, hogy a nagy rohanásban még véletlenül se kövessünk el gátmetszést saját magunkon. De akármennyire is igyekszünk, a rapid-borotválkozás után valószínűleg ezer sebből vérzünk, mint a harctéri katonák. Persze ezek csak apró pontok, de ezek a legrohadtabbak, mert kvára nem akarják abbahagyni a vérzést. A pasiktól ellopva az ötletet, elapaszthatjuk őket apró zsebkendő-cafatokkal, azonban ne felejtsük el akció előtt eltávolítani őket, mert elég érdekes lenne ott feküdni, miközben egy komplett 100-as zsepicsomag lóg ki a lábunk közül. Esetleg mentőötletként megpróbálhatjuk beadni, hogy mostanság a havasi tájra gerjedünk.

Másik hátránya, hogy egy csöppet erősödnek a szálak egy idő után, úgyhogy nem elég, hogy vastagabb szőrszálaink lesznek, mint a farkasembernek, de még onnan is nő, ahol eddig nem volt. Remek példa erre a fazonrész, ahonnan előbb utóbb terjed a dolog, és az ember már konkrétan a térdéről is az altáji szőrt szedi.

 

Jómagam is ezt használom, mert ez legalább az egész szőrszálat eltávolítja, tövestű’. Él még bennem a kép, amikor először használtam… gyakran emlegettem anyám nevét… mérhetetlen fájdalom cikázott végig testemen, és ha lett volna valaki mellettem, tuti dühből végigmegyek az arcán a géppel. Mikor a harmadik könnycsepp gurult le arcomon, konstatáltam, hogy melyik barom állat volt az, aki ezt kitalálta, és a Luxemburg nagyságú terület tisztítása után úgy döntöttem, megfutamodom. Persze utána erőt vettem magamon, és újra nekiestem, mert egy jó katona sosem adja fel. A későbbiekben azonban megszokja az ember, hiszen nem szűz részt epilál már. Nekem már játszva megy a dolog. Hátránya, hogy elég időigényes a dolog, úgyhogy a Gyűrűk Ura trilógiát simán meg tudom nézni közben, hatszor. Valamint, szinte kivitelezhetetlen dolog, hogy mindenhonnan maradéktalanul eltávolíts mindent. Még akkor sem, ha műtős reflektor lámpafényt használsz. Mindegy, az a pár szál, ami marad, kifejezetten aranyos… Ami még nem túl pozitív dolog benne, az az, hogy hajlamosak ezek a rohadt szőrszálak benőni, ilyenkor pedig műtétre van szükség, mégpedig egy méretes tű segítségével. Ha egyszer neki kezdünk… nincs ember, aki megállítana… ami azzal jár, hogy a tű már lassan eltűnik a lábunkba, a vérfolyam megindul, de addig nem nyugszunk, míg a kis szemétláda ki nem jön… egy jó pár napig nem javasolt a szoknya viselete..

 

Kétség kívül a leggyorsabb és leghatásosabb módszer, már aki bírja. Sokunk hangjára találó jelző lehet az „üvöltő szelek” kifejezés. Hát tény, baromira tud fájni, de tulajdonképpen megéri. Én jól viselem a dolgot, bár hónalj tájékán bizony már nálam is emberpróbáló a feladat, hogy a fazon részről ne is tegyek említést. Az ember egy másodpercig úgy érzi, mintha valami kurva kínzókamrában lenne, ahol a szőr mellett az ember bőrét is letépik, „jön, ami jön” címmel. Utána meg úgy ég az egész aljzat, mintha a rezsón trónoltam volna 50-10 percet. Természetesen ez is megszokható, és tudományos tény, hogy előbb utóbb ritkul a dolog.