- Hol vagyok?
- Itt.
- Hol itt?
- Hát, itt.
- Remek. Máris közelebb vagyok...
- Ejj, de türelmetlen vagy.
- Belőled meg zúdulnak a szavak.
- Nézz körül, mit látsz?
- Kurvára semmit.
- Konklúzió?
- Itt lebegek a semmi közepén, és ordenáré nagy szócsatában vagyok valakivel, aki meg akar győzni, hogy tudom, amit nem.
- Idegesnek tűnsz.
- Roppant jó a megfigyelőképességed! Mégis mit kéne éreznem, amikor egyszercsak egy légüres térbe materializálódom, és egy gyanúsan kellemes bariton megpróbál pszichológust játszani. Legalább egy kurva dívány lenne itt, amire ledobhatnám magam. Mellesleg te ki a franc vagy? A test nélküli lelkiismeretem, vagy mi? 
- Ha azt szeretnéd, az leszek.
- Remek. Mondták már hogy marha jó csevej partner vagy? 
- Arra még nem gondoltál, hogy talán rosszul teszed fel a kérdést? 
- Na, 2 szónál többet is tudsz mondani, haladás! Még a végén egy kész eposszal örvendeztetsz meg.
- Kissé cinikus vagy, nem gondolod? 
- Kissé idegesítő vagy, nem gondolod? 
- Így nem fogsz választ kapni a kérdésedre.
- Ha rajtad múlik, tényleg nem.
- Lazíts.
- Te aztán rohadt jó tanácsokat tudsz adni, Mr. Inkognitó. Lazítsak.. Esetleg segíthetnél eldönteni, hogy most akut skizofréniában szenvedek, vagy esetleg Te vagy Óz, aki a posztó függöny mögött ül, és kurvára jól elszórakozik egy zacskó szotyi mellett.
- Mókás vagy.
- Repes a lelkem, hogy ilyen jól elszórakoztatlak, de most már kezdek bevadulni. Na, bökd ki milyen nyelven kérdezzem meg, hogy hol a rossebben vagyok? Vagy jelbeszéd esetleg? Ha egyáltalán Te látsz engem. Mert én Téged nem. Elég perverz dolog a kukkolás, mondták már? 
- Ejnye. Mi lenne, ha félretennéd kicsit az aggályoskodásaidat, és elgondolkodnál, hol is vagy.
- Oké. Te minden bizonnyal a Dalai Láma reinkarnációja vagy, és épp gazdatestet keresel, ez meg egy elcseszett válogatás. Na, talált?
- Újszerű meglátás. Örülnél neki? 
- Hát ez egyre jobb... a "Nyomozás a yangsi után" c. krimiregény főszereplője lettem...egy kicsit öreg lennék hozzá, nem gondolod? 
- Ne legyél ennyire földhözragadt. Most vonatkoztassunk el tőle. Szóval, mi a válaszod? 
- Látom marha jól szórakozol a nyomorúságomon. De mivel engem jól neveltek, így válaszolok: nem. Túl antiszociális lennék erre a szerepre. Úgyhogy, keress valaki mást öreg.
- Lehet itt lenne az idő, hogy változtass ezen, nem szeretnél? 
- Jesszusom.. most már egyenesen követelem azt a díványt. Órabérben dolgozol? 
- Ez is egy út, hogy kikerüld az őszinte válaszadást.
- Figy, én baromi őszinte vagyok, ezzel nincs problémám, viszont nem gondolod, hogy a hülye kérdéseiddel Te is ugyanezt teszed? 
- Jó meglátás, lenne. Én csak hagyom, hogy azt láss, amit magad szerint vélni látsz.
- Ez igazán kedves, de én eddig is azt láttam, amit vélni láttam. Például most azt látom, hogy egy önjelölt terézanyu, hang formájában próbál megfejteni. De hogy lásd, milyen vajszívű vagyok, megkíméllek, és ezennel közlöm Veled, hogy az esélytelenek nyugalmával indulsz. Ugyanis még én sem fejtettem meg saját magam. Szar ügy. Na, hol tart a taxióra? Mert ha túl sok, akkor kiszállnék a sarkon főnök.
- Nem is kell, hogy teljesen megfejtsd. Elég ha tisztában vagy vele, mi az út, és melyekre ágazik. Így szabad marad a választás és a fejlődés lehetősége.
- Hmm, ebben van valami...
- Na látod!
- Azért nehogy elkezd nekem itt fütyörészni az Örömódát.
- Esetleg bekapcsolódhatnál Te is.
- Hogyne, és majd elmesélem a haveroknak, hogy egy fiktív kirándulásban volt részem, konkrétan a semmibe, ahol figyelt a "nagy szem", sőt, tulajdonképpen lemeztelenített, és a pucér valómat kezdte elemezgetni, majdan annyira jól összehaverkodtunk, hogy még az Örömódát is elénekeltük, kánonba. Mindenképp a hónap storyja lesz.
- Nézd a jó oldalát. Alkalmad volt szembenézni önmagaddal. Csak nem használtad ki.
- Zavarba hozol, hogy milyen bölcs vagy. Honnan veszed, hogy nekem erre szükségem van? 
- Máskülönben nem lennél itt.
- Itt. Ez az itt elég tág fogalom, nem? Mellesleg, én tisztában vagyok önmagammal.
- Valóban? És? merre tartasz? 
- Nah, úgy látom a szarkazmusom ragadós. Legalább Tőlem is tanulsz valamit.
- Ez is egy fontos szempont. Sok mindent tanulhatunk egymástól. Legfőképp olyan dolgokat, amik bennünk nincsenek meg.
- Hát, hatásodra biztos nem a navigációs készségemet fogom fejleszteni... esetleg a relaxációs hangszínemet. Mindjárt jön, hogy "Érzed, ahogy ellazulnak az izmaid"
- Megint terelsz.
- Ritka idegesítő tudsz ám lenni. Most akkor mi is érdekel? Hogy tudom e merre visz a sárga utam? 
- Igen.
- Passz...néha tényleg elgondolkodom rajta. De az tuti, hogy a bádogembert elhagytam a kanyarban.
- Elég, ha csak a főút van meg. Az majd kialakul, hogy melyik ösvényről éred el.
- Mi vagy Te, valami úthálózat építő? 
- Megint cinikus vagy...
- Te meg megint okoskodsz... amúgy..nem is olyan könnyű megtalálni a főutat..pedig olyan egyszerűnek tűnik..
- Az is. Csak mi bonyolítjuk meg.
- Jah...lehet.. csak miközben keresem, úgy érzem, hogy elveszek a dzsungelben, és csak kaszabolok össze-vissza.
- Lehet kicsit meg kéne állnod.
- Persze, ott fogok állni az elburjánzott növényzetben, mint az elcseszett herceg, aki Csipkerózsikát akarta megmenteni, miután adott neki egy nyelvest.
- Nem feltétlen. Csak annyi időre kell, míg megtalálod merre tovább.
- Micsoda kertészeti tanácsaid vannak. A szobanövényeim állandóan kipusztulnak, úgy tűnik nem bírják az itthoni klímát, ötlet? 
- Nem sokáig bírtad, hogy komoly legyél.
- Áhh..nem is értesz a kertészkedéshez... most mondanám, hogy tartanék helyette kisállatokat, de sajna azok is kipusztultak mellőlem. Mondjuk a szomszédok még megvannak..
- Mindenki saját maga megítélése szerint dolgozza fel és mutatja a dolgokat. Tudom, hogy érted miről beszélek, csak Te ezzel leplezed. De ez nem baj. Ezeket úgyis csak  önmagaddal tudod megvívni.
- Szóval akkor nem vagyok reménytelen? 
- Senki sem az.
- Hát, ez megnyugtató...
- Na, most azt hiszem ideje lelépni..
- Ahogy érzed.
- Azért egész jót beszélgettünk, nem? 
- Úgy van.
- Most már elárulod végre, hogy hol a francban voltam?