Béla, nappal a szürke egerek életét éli. Reggel 6:30-kor kel, frissítő zuhanyt vesz, felölti 15 éves, kopott sötétkék öltönyét, megeszi banános müzlijét, miközben ujjai alatt zörögnek a friss újság ropogós lapjai.
Beszáll öreg autójába, akit Totyának hív, majd beindítja ósdi motorját, mely köhögve, fulladva indul neki a reggeli útnak.
Irodájának sarka épp olyan szürke, akárcsak ő maga. Leveti viseltes zakóját, majd jó szokás szerint ráülteti székének támlájára, és elkezdi mindennapi munkáját. Kivon, összead, bevételez, kivételez.
Délben előveszi otthon készített ebédjét, tojásos nokedli salátával, majd asztalánál, kimért mozdulatokkal bekanalazza.
Munkaidő végeztével ismét beül vén, de hű tragacsába, és hazafele veszi az irányt.
Egy gyors zuhany, egy forró instant leves, és kedvenc sorozata, egy jól megérdemelt, hideg, gyöngyöző sör mellett.
Már csak a nap izzó homloka látszik.
Aztán végleg eltűnik a horizonton.
Béla felsétál az emeletre. Súlya alatt meg-megreccsen a falépcső. Szobájába érvén, megmarkolja böhöm szekrénye tömör gombjait. A nehéz szárnyak rekedt nyikorgással tárulnak ki. Béla mélyet szippant a bőr nyers illatából. Izma megfeszül, szíve hevesebben ver. Kiszáradt, cserepes ajkát, nedves nyelvével kelti életre. Jobbjával lassan a szekrény titokzatos mélyébe nyúl. Karját elnyeli egy másik dimenzió pulzáló sötétsége.
Tenyere egy finom anyagot érint.
Megmarkolja, majd óvatosan húzza kifelé.
Fényes, fekete kezeslábas néz vele farkasszemet. Szinte már érzi, amint a ruganyos anyag bőréhez simul. A mély, korom színű hacuka mellrészének közepén, egy vastag, sárga, flitteres B betű virít. Reszketeg ujjaival végigsimítja az érdes kidudorodást.
- Béla... - suttogja halkan.
Finom mozdulatokkal kibújtatja fogasát a ruhából, majd szertartásszerűen magára ölti.
A bal oldalán nyugvó cipzár olajozottan csúszik a helyére. Kezeslábasa úgy passzol testére, mintha viaszból öntötték volna ki. Béla behunyja szemét, és átadja magát a földöntúli érzésnek. Teste szinte eggyé válik a ruhával.
Ő maga lesz a ruha.
Ezután bőrmaszkján a sor. Hegyes ál-fülei, mint két apró adóvevő merednek a plafonra.
Majd bőrkesztyűje lifegő végeit tölti ki saját ujjaival, végezetül pedig, hatalmas köpenyét teríti vállára.
Béla teste úgy bizsereg, mintha áram járta volna át. Mellét kidüllesztve, kezét csípőjére téve vizslatja az összképet, hatalmas, sárga keretes tükrében.
Akár egy sztár. Gondolja. Elképzeli, ahogy délcegen virít a Hero Magazin következő számának címlapján.
- Nem, Béla... - dörmögi fejét ingatva.
- Te az inkognitó és a sötétség katonája vagy - mondja szúrós szemekkel tükörképének.
Zavartan megköszörüli torkát, majd az ajtó felé veszi az irányt.
A tetőtérre kilépvén, tüdejébe csalogatja az este hűvös, finom illatát. Övé az éjszaka. Csak az övé.
Kiáll a tető vékony peremére, és szétteríti köpenyét, engedvén, hogy az esti szél suhogva lebegtesse szárnyait. Az adrenalin egyre fokozódó érzésével az ereiben, lábával rálép a levegő láthatatlan lépcsőjére.
Béla nagyot toccsan a szürke, kemény betonon.
A szél sercegve fújja a zsebéből kikandikáló újság lapjait.
Bőregér jelmez: 9.990 Ft.
