Gyermekkorunkban mindannyian rajongtunk a rajzfilmekért, amik már szinte klasszikussá váltak. Attól függetlenül, hogy a mai napig szeretem, és szívesen nézem meg az általam lent említett darabot is, arra gondoltam, megkísérlem elmesélni, kicsit más szemszögből. 

Az egész történet egy meddő anyakirály-asszonysággal kezdődik, kinek lehőbb vágya, hogy gyermeke szülessen. Ez meg is történik, ám nem a mai kor fogantatása szerint, azaz no testnedvek, hanem valami elferdített Isteni megtermékenyítés végett. Az igazság az, hogy én is jobban örülnék, ha csak amódon eshetnék teherbe, ha a zoknim stoppolása közben belevágnám a tűt az ujjamba, valamint, ahogy a mesében is, előre leadhatnám a rendelést, hogy hogyan nézzen ki az utódom. A jelenlegi káros UV sugárzásból adódóan, nem hinném, hogy hófehér bőrt kívánnék gyermekemnek.
De haladjunk tovább. Varrás, tűszúrás, baleseti sebészet, Szűz Mária fogantatás, pipa. Sajnálatos módon Hófehérke megszületése után, a királyné, az örök mezőkre távozott.
A király azonban nem volt rest, összeszedett egy új feleségre valót. Csak annyit mondok, jól beválasztott az öreg. A nő egyrészt, egy egoista, nárcisztikus állat volt, másrészről meg igen jártas az ezoterikus-woodoos-jóskajózsdás varázslatokban. Képességét fordíthatta volna a köz javára, teszem azt kézrátétellel adhatta volna az enerdzsit a betegeknek, de nem...  Önző és antiszociális perszóna volt, akinél a  legjobb barát szerepét, egy tükör töltötte be. (ez azért mutat némi rejtett, perverz fetisizmust)
Mr. Tükröt örökké egzecíroztatta, hogy árulja el, ki a legszebb a vidéken. A királynő, viselte a női lét egyik tipikus jegyét, hiszen kérdése csak költői volt, mert természetesen, egy általa kigondolt választ várt. Tulajdonképpen terror alatt tartotta a tükröt, aki egy ideig szépen be is hódolt neki. Ámde, mikor Hófehér betöltötte  7. életévét, a sarkára állt, és a pofájába tolta, a véres valóságot. Hófehér, 100x szebb nálad! Na, ezt kapd ki öreglány!
Ez itt a vég...a némber teljesen kikelve magából, egyetlen célt tűzött ki maga elé, Hófehérke likvidálását.
Most pedig nézzük meg, milyen fondorlatos praktikákat alkalmazott.


 

Először, a "mosom kezeim" kivitelezést választotta, mert a gyilkolás nem túl nemes feladatát, rátukmálta egy szerencsétlen nyikhaj vadászra. Megparancsolta neki, hogy csábítsa ki a lányt az erdőbe, mondjuk az ornitológia jegyében, és végezzen vele. Valamivel azonban nem számolt! A vadászt, célra tartott nyílpityujával, hirtelen elöntötte a lelkiismeret. Képtelen volt átdöfni Hófehérke dobogó szívét. Ezért azt tanácsolta neki, hogy ne menjen haza, hanem védtelenül, egyedül, rejtőzködjön a sötét erdőben, hátha széttépik a vadállatok, és akkor a kecske is jól lakik, meg a káposzta is megmarad. Hófehér, fejvesztve szaladt az erdő félelmetes mélyére.
Vadászunk pedig egy szarvas (vagy vadkan) szívét nyeste ki, és azt vitte bizonyítékként a királynő elé. No, ekkor pattant elő a bokorból, Juszt László. (Na jó, csak vicc volt..)
Konklúzióként levonva, hogy vajon ezt azért tette, hogy időt nyerjen a lánynak, vagy hogy a saját seggét mentse, nem tudni. Lényeg a lényeg, a terv sikeres volt. Egy darabig..
Hófehér, ahogy rótta a földi utakat, egyszer csak megpillantott egy kis házikót. Hulla fáradt volt, éhes,  zaklatott, ezért önkényesen befoglalta a kunyhót. Előtte még bizarr mód használta a többiek eszközeit, amit ha higiénés szemszögből nézek...hát..megértem a törpök későbbi felháborodását. És itt most pörgessük fel kicsit a dolgokat.
Hazajött a 7 törpe a bányábó', felfedezték a nőstény óriást,majd  kérdőre vonták az általam említett ok miatt. Később persze meglátták Hófehér auráját, beleláttak a szíve közepibe, hogy ilyen jó tét lelket még nem hordott hátán a Föld, ezért befogadták.
Egészen jól, harmonikusan éldegélt a 7 kicsi hobbittal, (akik megjegyzem, mind valami akut személyiségi rendellenségben szenvedtek) mígnem a királynő, el nem kezdte újra zaklatni azt a rohadt tükröt. De hiába, mert ő, teljes határozottsággal állotta, hogy még mindig Hófehérke a legszebb. A királynő, bárgyú és hitetlen szemekkel bámult ki csontos fejéből, nem értette a dolgot. A tükör idegeit pattanásig húzva, még 4586x megkérdezte, hogy biztosan jól látja e a dolgok állását. Jól látta. Ezért, szociopata lévén, darabokra zúzta azt. Ennyit a sírig tartó barátságról..
Eztán, úgy gondolta, saját kezébe veszi a dolgok irányítását. Csak úgy, mint a Csupasz pisztoly híres részében, üveges tekintettel kántálta, hogy: "Meg kell ölnöm, Hófehérkét!"
 
..folyt.köv..
Szerző: Katsumi  2010.05.19. 09:40 13 komment

Címkék: hófehérke

A bejegyzés trackback címe:

https://katsumi.blog.hu/api/trackback/id/tr21952025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.05.19. 16:07:59

Így fogok én legközelebb magának bármit mondani. :D :D :D
LOL
A képen marhára nem 7 éves az a némber.

Remélem a következő chapter azt is kifejti, pontosan mit takar az "ülvenyaló" kifejezés.

Katsumi · http://antilapozo.wordpress.com/ 2010.05.19. 18:09:35

@neccharisnyás útonálló: Hehe. Ez csak, a sors véletlen, ironikus egybeesése... :D

Hmm..szerintem Walter nem is kreált 7 éves Hófehérről képet.

Ami pedig az "ülvenyaló" kifejezést illeti..nos...ez nem 18 karikás (t)esti mese.. de lerajzolhatom, ha gondolja..

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.05.20. 12:38:36

@Katsumi: Na aztán marha nehéz fornikáló pálcikaembereket rajzolni!

__________________________________________

Bicskanyitogató HP némber megkapta az Élettől a leckét. Mondtam én hogy ez lesz. Dehát időben senki nem hallgat rám.

Katsumi · http://antilapozo.wordpress.com/ 2010.05.20. 12:50:57

@neccharisnyás útonálló: Csak nem gondolja, hogy egyszerű, mezei pálcikaemberekkel illusztrálok? Cöhh..

Nah, meséljen.

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.05.20. 13:07:47

@Katsumi: Hú, mestermunkát csinál?

Francokat mesélek. Más bajában nem fürdünk. Csak döbbenet, hogy hogy lehet valaki ennyire naiv hogy az uccsó utáni pillanatban is reméli majd valaki segít rajta.
Vagy csak én vagyok ilyen, nemtom. Deha belémkötnek, qvára nem az utcát pásztázom, hogy mikor jön már valaki, aki segíthet, hanem igyekszem tudatosítani a csókával, hogy marha xarul választott, ritka kemény dió leszek, neki meg ritka xar napot szerzek. Ennyi.
Ráadásul még olyan fejet is vágni az illetőre, amiért már alapból laposra verne..... áááá! Ritka életképtelen egyedek léteznek. És, most hívjál egy kibaxott érzéketlen nyomoroncnak, de valahol nem tudom őket sajnálni.

Katsumi · http://antilapozo.wordpress.com/ 2010.05.20. 13:29:56

@neccharisnyás útonálló: Csakis... ha már belefogok..érti..

Jóvan. Csak úgy beírta a semmibő', gonoltam akar mesélni hozzá valami körítést.

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.05.20. 13:33:50

@Katsumi: J, nem. Csak példának szántam, hogy igenis VAN Karma és nem én találtam ki.

Katsumi · http://antilapozo.wordpress.com/ 2010.05.20. 13:45:55

@neccharisnyás útonálló: Maga hisz a karmában? Akkor valószín abban is, hogy dógunk van a Földön..

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.05.20. 13:51:00

@Katsumi: Úgy hozta az élet. Hivatástudatról nem tudok. Azt gondolom, hogy valahol van egy forgatókönyv, mindenkinek a saját élete. Benne van minden, ami volt, van és lesz. Magyarul okkal történnek a dolgok. És hogy mindannyian kicsi puzzle darabok vagyunk, és meg kell találnunk, hova tartozunk, hogy igazán boldogok legyünk.

De ez olyan...izé. Nem szoktam ilyenekkel embereket fárasztani.

Gatto Negro 2010.05.23. 12:24:22

@neccharisnyás útonálló: Ez így van. Csak az a baj, hogy kevesen akarják tudomásul venni.

Katsumi · http://antilapozo.wordpress.com/ 2010.05.23. 13:40:51

Hát, én csak részben értek egyet ezzel.

Tegnap néztem egy animációs filmet a tv-ben. Az élet nyomában volt a címe. Érdekes volt. Az élettel, a gondolatvilággal kapcsolatban vetett fel téziseket, paradoxonokat,stb.
Egy pasiról szól, aki lefekszik, és nem tud felkelni, az álmában marad. És az álmában találkozik mindenféle emberekkel, velük beszélget, vagy hallgatja a másét, vagy csak filozofálgat.. szóval, jó volt nagyon.

Ebben volt ez a mondat is:
"Az a jó abban, hogy emberekkel találkozol, hogy az egyik, bemutat önmagadnak."

És ez végül is, valahol tök igaz. Az ember nem ismeri teljesen, még önmagát sem. Az mindegy, hogy azért, mert még nincs tisztában valamelyik tulajdonságával, vagy azért, mert ugyan tudja, de annyira nem foglalkozik vele, hogy szinte olyan, mintha nem is lenne.
Ergo: a végkifejlet ugyanaz lesz, mert vagy így, vagy úgy, de a vége, a felismerés. Önmagunk egyik részének, fel/megismerése.
Tudatosításnak is nevezhetném.
süti beállítások módosítása