- Lajooos, nézd milyen cuki ez a cipő!
- Mucikám, most fejezd be, jó?
- De Lajoooos, ezt nem lehet itt hagyni! Ezt nekem alkották a munkás kezek! – mondta Mucika, aki teásfindzsa nagyságú szemekkel meredt Lajosra, s közben megeresztette az év legnegédesebb mosolyát.
- Há’ persze. Sőt, konkrétan neked lett kitéve, mi? – válaszolta Lajos, aki a kirakatra sem nézve haladt tovább.
A lány két kézzel csimpaszkodott férfiba, s teljes ellenállással húzta az ellenkező irányba.
- Naaaaaaaaaa, de ez olyan édes! Édeskisbögyörőm, vegyük meeg! – nyafogta a lány, aki kiscicaként dorombolt Lajos széles mellkasán.
- Tele van édessel az egész kibaszott lakás. Lassan az én cuccaim el sem férnek. Az a két gatya meg három ing. Lófasznak kell neked ennyi cipő, ott rohad az összes egy kupacban. Lassan munkásokat kell hívni, hogy arébb lapátolják az útból.
- De Lajooooooos, én egyetlen, nagy és erős Mackókám, még ezt az egyet, naaaaa, kérlekkérlekkérlek! – sziszegte indaként tekeredve a férfira.
- Életem, azt mondtam, nem. Múlthéten is megvetten „eztazegyet”. Meg azelőtt. Mégis mit gondolsz, szarom én a pénzt? – nézett kérdően Lajos.
- Jó! Akkor ne vedd meg! Tudd meg, hogy egy szívtelen dög vagy! - mondta sértődötten Mucika, majd felszegett fejjel arrébb kopogott három métert.
A lány, lebiggyesztett ajkakkal, karba tett kézzel állt; rózsaszín tűsarkú cipőjével türelmetlenül dobolt a pláza kövén.
Csak ne lenne ilyen kurva jó segge.. – állapította meg magában Lajos, majd egy nagy sóhajt követően megszólalt.
- Na, nem kell itt a feszkó, tudod mennyire utálom, mikor ezt csinálod. Mennyi az a szar?
Mucikának csillagszóróként ragyogott fel a szeme.
- Nem olyan vészes édesem, kicsit drágább, mint a múltkori tatyi… dee nem sokkal, nem sokkal - mentegetőzött, s közben Lajos méretes karját simogatta édesen.
- Micsoda? Már a kis flitteres tatyidért is alig volt pofám annyit kiadni. Komolyan szégyen ennyit költeni egy kurva táskára, amibe jó, ha a múlthónapban vásárolt, szintén, méregdrága ajakíred belefér. Azt is abból a hülye női magazinból nézted ki. Tudod én, hogy hívom az ilyen magazinokat? Leszívó Lap. Neked az agyadat szívják le vele, nekem meg a bankkártyámat. Felejtsd el. – mondta erélyesen, ellenkezést nem tűrő hangon Lajos.
A lány, csípőjét a férfihoz dörzsölte; lassú, körkörös mozdulatokat leírva, hátsója könnyed táncot járt.
- Kérlek, kérlek Lalickám, annyira beleszerelmesedtem – mondta, már-már könnybe lábadó szemekkel Mucika, aki egyre jobban nyomta formás melleit a férfi mellkasához.
Lajos a nő szemébe nézett, majd lemondóan a plafont kezdte pásztázni.
- Azt ugye tudod, hogy ezért kurva nagyot kell furulyáznod az este? – lebegtette aranyszínű kártyáját.
- Ha akarod, egy egész estés koncertet adok! - mondta hatalmasra nyílt szemekkel Mucika, majd a vékonyka téglalapot kikapva Lajos kezéből, eltűnt a bolt kavalkádjában.