Sanyi és Zsiga a Libatömő kiskocsmába szokott melegedni minden nap. 

A negyedik feles után, Zsigu mindig elmeséli, hogy rátetováltatta a golyóira a két kocájának nevét.
Sámson és Sejla.
A Sejlát egész érdekesen ejti, mert jön vele egy kis staubos turha is, ezzel azt az életképet adva, mintha az egész garatot ki akarná pakolni a pultra. Arra a pultra, ami az évek folyamán jó sok kevert szeszt kapott már a pofájába, s egyre csak okádja magából a kocsmák jellegzetes édes-keserű, szúrós bűzét.
Na, hát mindegy, az a lényeg, hogy ilyenkor Zsigánál terelni kell a témát, mert mikor Klotild kihozza neki a hatodik kört, akkor ögész elborul az agya, és mindenáron meg akarja mutatni neki a kivarrt tökeit. Klotilddal meg nem jó szórakozni, mert már csak a csöcse is két kibaszott hegyomlás, akkora bimbókkal, mint a főző-tárcsa, és ha oda bármi is beszorul, annak annyi barátom. Zsiga golyói úgy roppannának el Klotild csecsei közt, mint a zsenge mogyoró baszod. Persze idáig még nem fajult el a dolog, mert mikor már himbálná Klotild felé Sámsont, a haverja, Sanyika szokott rászólni - nem kevésbé ittas állapotban-, hogy
- Zsiga bazzzeg, hagyd már a picsába azt a lengőtekét!
Amúgy Sanyika meg Zsiga a fent említett állapotban örökké hangoztatják, hogy ők mekkora bajtársak. Egymás szavába zuhannak gyök2-vel szó szerint, és bár néha a betűk csak nagy erőszakkal buggyannak ki a szájukból, valahogy mégis sikerül nekik elmondani az örök sztorit, hogy vállvetve harcoltak ők bezony a fronton, lőttek mindenre, ami mozgott, hogy túléljék a kemény megpróbáltatásokat.

A fáma úgy szól, hogy mikor Zsiga majdnem halálos sebet kapott, és belezuhant egy mély lövészárokba, akkor Sanyika mit sem törődve saját épségével, utána bukott, hogy kihúzza. Ennél a pontnál Sanyesz rendszerint bealszik, de mikor Zsiga ezt kihasználva próbálja lenyúlni a kiskeserűt tőle, - mert kétszer mellényúl, Istenem, azok az aljas duplikációk -, Sanyi szenzorosan megérzi a az orv támadást, és állapotát meghazudtolva, bűvészmutatvány gyorsaságával gurítja le a torkán. Ettől meg feléled, mint a régóta várt reménysugár. A történet röviden ennyi lenne, de akkor most vázolom a trú sztorit, amit több szemtanú is megerősített.
Zsigó és Sanyika aznap úgy beállt, mint a klinikai halál. Úgy gondolták, hogy ha ketten támogatják egymást, napkeltére tán haza is érnek. Ekkor történt, hogy Zsiga, a nagy erőltetett menet közben, letért a felező-front vonalról, és beleszállt az árokba. Sanyika már a jócskán a piros-fehér sorompónál járt, mikor észrevette, hogy Zsiga nincs vele. Először az ufókra gyanakodott, s mérgesen kémlelte az eget, majd a "kurvaannyát" felkiáltással köpött egyet fölfele, ami a gravitáció törvénye szerint, a pofáján landolt. Ezen még jobban felbőszült, de az ufók elleni ördögi tervét  keresztülhúzta bajtársa halálhörgése a távolból. Sanyesz katonás hátraarcot produkált - többször is megfordulva tengelye körül -, majd elindult visszafele, "Hol vagy Zsiga badzmeg" kérdőmondatokkal fűszerezve. Egy bő 45 perc után sikerült megtalálnia a hang forrását, s erős terpeszben próbált a lábujjaival kapaszkodni az árok széliben. Zsiga eközben le mocskosOroszozta Sanyikát, és a mellette heverő almákkal kezdte dobálni, de előtte persze kitépte a szárát, mintegy kibiztosítva a gyilkos gránátot. Sanyi ezt meg sem érezte, mert egyfolytában azon tanakodott, hogy ki fekszik még Zsiga mellett, aki történetesen pont úgy néz ki, mint ő. Persze megint az ufókat küldte el a picsába, és felszólította őket, hogy vigyék a büdös klónjaikat is.
A következő fél óra nem sokban változott: Zsiga almagránátot hajigált vízszintesben, Sanyi pedig az árok fölött tanakodott, és ócsárolta a zöldeket. Mikor Sanyesz megelégelte a dolgot, mert úgy döntött, ő bizony inkább iszik, mintsem az ufók elorozzák a cefre-készletet, kezébe vett a földről egy vándorbotot, és Zsiga felé nyújtotta. Amaz belecsimpaszkodott, majd "ajajajj" vezényszóval nekiindult az omladozó hegyoldalnak. A művelettel eltöltött 30 perc tele volt ösztönző vezényszavakkal - "Zsiga, kússzá', mint a ganéjtúró" -; verejtékes újrakezdésekkel, majd a végén könnyes bajtársias vállráborulással, mikor is taknyukat törülgetvén egymás zekéjébe, és hátukat ütemesen veregetve, kipirult orcával büszkélkedtek, hogy "Megcsináltuk!"