Beh jó is lenne, kicsit ellebegni a kozmoszban. Vagy csúszkálni egy kicsit, mint Kvín Melöri a Szlájderszből..
Ez a szomszéd Béláról jutott eszembe. Feszt azt hiszi, hogy ő Melöry. A hátsó ganyédombon tákolt is magának egy csúszdát, és hiszi, hogy ezzel át tud slisszanni egy másik dimenzióba. Csak akkor szoktam megdobálni a házi camping papucsommal, amikor ellopikálja az egyetlen működő tv távirányítómat, mondván, ez nyitja meg a kaput.

Egyszer én is átcsúsztam vele, és láttam magamat. Én voltam Jolán, a gyári munkás bádogozó. Frászt is kaptam. Olyan kurva sápadt voltam, hogy beleolvadtam a fehér vakolatos falba, mint a kaméleon. Valami 2Ft-os ibolyamintás nájlon köpeny volt rajtam, ami az agyonmosástól kissé pigment-hiányos lett. Hajam alig, ránc annál több. Szóval konstatáltam, hogy nem az én naptárképem fogja díszíteni az autószerelő-műhely falát. Épp a munkaidő végén csíptem el magam. Bár ne úgy lett volna.

Odakünt a hidegben várt az uram, a Lali, aki szemlátomást helyettem is felszedte a kilókat. Olyan pofája volt, mint egy buldognak, és megfehéredett, snájdig nyáldarabok száradtak a szája csücskibe. Egy 18 számmal kisebb póló volt rajta, amint annyi paca volt, hogy a Csí helyszínelők egy egész életre való DNS mintát tudtak volna begyűjteni. Gatyájából szexuálisan kikandikált a segge. Nem mondom, ha még 10 percig hesszeltem volna, lehet rá is gerjedek.
A dolgot az tetézte, mikor is hangok hagyták el vonzó, cserepes ajkát. Nemhogy a kapa, de egy egész sufnibavaló kerti-szerszám állt ki a szájából, némi kocsmaszaggal vegyítve. Udvariasan betessékelt egy rozoga tragacsba, csodálkoztam is, hogy nem nekem kell hazáig tolni. Itt azonban nem ért véget a meglepetések sora. Mikor hazaértünk, diszkréten a fa mögé hánytam, mert rájöttem, hogy én, ezt a fajonkívüli egyedet bezony meglovagoltam ecce-kécce. Ugyanis, volt 3 gyerekem, 1 szép és 2 csúnya. De jól megoldottam a helyzetet, a 2 csúnyát hátulra állítottam, és karácsonya kaptak egy gázmaszkot, aminek a hátuljába belegravíroztattam a monogramjukat, csak hogy messziről is meg tudjam őket különböztetni. Ennél még az is jobb lett volna, ha az én halálfejemet öröklik. Hiába, a genetikába nem igazán lehet beleszólni….
…szóval, nem volt fenékig tejfel az életem. El is ment a kedvem a csúszkálástól.. egy időre..
Szerző: Katsumi  2011.02.18. 09:22 Szólj hozzá!

Címkék: béla jolán csúszkálás kvín melöry szlájdersz

A bejegyzés trackback címe:

https://katsumi.blog.hu/api/trackback/id/tr562669818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása