Fontosnak találtam, hogy a férfitársadalommal megosszuk, hogy nekünk, nőknek, mennyivel gyötrelmesebb feladat véghez vinni ezt, az egyébként egyszerű műveletet. Ezzel is gyarapszik a dolgok azon sora, amik végett nehezebb a női létforma.

 

 

Nyílt terep: Akár szlogenbe is foglalhatnám: „Bárhol, bármikor, könnyedén!” Csak odaosonnak a célterülethez, kedvesen hátat fordítanak, majd diszkréten előkapják a lompost, és mehet a bio-öntözés. Második fázisban: lecsöpögtet, megrázogat, elrak. Maximum 3 perces művelet.

 

Zárt tér (idegen helyen): ugyanez.

 

 

Nyílt terep: Már az nagy harcászati feladatot jelent, hogy egy olyan titkos katonai területet találjunk, ahol nem bámul belénk nőgyógyászatilag se egy kutya, se egy kisnyugdíjas, se az IFA sofőrje. Néha 20 perces tereptúrát kell tenni, hogy megtaláljuk a megfelelő teret. Ha nehézséget okoz nekünk a tájékozódás, célszerű 3 napi élelmet, térképet vagy iránytűt vinni magunkkal, vagy legalább egy nyomkövetőt szerelni a hátunkra. Ha sikerrel jártunk, jöhet a „9 és fél hét” féle vetkőzés. Nézzük az emberesebb szempontból, amikor is nadrág van rajtunk. Míg a férfiaknak elég csak a sliccet letolni a kisujjukkal, addig nekünk el kell viselni, hogy deréktól lefele védtelenek vagyunk minden organizmus ellen. Mondanom sem kell, hogy a művelet közben, az elejétől a végéig, ádáz, pszichopata, tünde szemekkel kell vizslatni a tájat, hogy nem tűnik e föl a közelben valaki a látóhatáron. Néha azért nehéz összekombinálni a kettőt… Gatya lent, jöhet a guggolás. Mielőtt ezt megtesszük, nem árt biológus szemmel körbenézni, hogy mibe is rogyunk bele. Elég kellemetlen, ha egy csoport csalánba sikerül beleülni. Mivel a vad táj kialakulásába nem sokat szólhatunk bele, így elkerülhetetlen, hogy pisilés közben néhány kusza fűszál, vagy gaz cirógasson minket odalent. Tehát, ott tartunk, hogy félmeztelenül, guggolva, kiugró szemekkel vizslatjuk a helyszínt, miközben seggünk alatt fütyül a szél. És itt jön az ördögi feladat, hogy ne hugyozd le magad. Tekintve, hogy nadrág van rajtunk , elég kemény harcot kell vívnunk, hogy a megfelelő pozícióba gyűrjük a ruhánkat. Én leginkább előrefele szoktam magamról tépni, mert adott esetben, ha a széljárás nem nekünk kedvez, akkor még mindig lehet korrigálni a szögen. Ráadásul a mi folyási irányunk kevésbé koordinálható és irányítható. Mindenki tudja, hogy a változó erősségtől függően, akár 360 fokot is megtehet a sugarunk egyetlen pipilés alatt. Hol egy kicsit jobbra húz, hol egy kicsit balra, előre keményen sugárhajtásban, vagy csak „srévizavé”, hátra lecsurog csendesen a bokánkig. Míg a férfiaknak bőven elég, hogy csak hetykén lecseppentsék a felesleges dolgokat, addig a nők többet mosakodnak vizelés után, mint a macskák, pláne egy ilyen vadregényes küldetés után. Rohadt egy érzés, mikor húzod fel a gatyád, és érzed, ahogy a bal térdhajlatodba a nadrág szétkeni a maradékot. Kikerülhetetlen… Ezután a 20 és fél perc után nincs más dolgod, mint visszatúrázni a csapatodhoz.

 

Zárt tér (idegen helyen): Az már csak természetes, hogy az ember nem ül rá idegen wc deszkára, én még akkor sem, ha előtte 16 tekercs papírral körbecsomagolom és még egy rohadt masnit is kötök rá. A lábammal csak vagányan felpattintom az ülőkét, majd föléguggolok, és keményen koncentrálok, hogy ne pisiljem körbe a helyet, mint a kutyák. Tudom, meglepő lehet, de háttal állva, görcsben álló lábakkal igen nehéz beletalálni az amúgy méretes csészébe. Amikor már érzem, hogy combom érzékelése a nullával egyenlő, és azt sem érezném, ha egy alabárdot vágnának bele, hagyok magamnak kis időt, hogy kinyújtózzak, és az elmacskásodott lábaimon úrrá legyek, majd jöhet a következő kör. Ha másnap izomlázat érzékelünk, a nap végén általában rájövünk, hogy mi okozta. Lehet csinálok egy izomfeszesítő kazettát, „Hugyozz és erősödj egyszerre!” címmel. Szóval Schobert Norbi bekaptahja…