Az életben sok olyan visszatérő dolog van, amire az ember csak ennyit kérdez: "Miért?" Általában ezek azok a dolgok, amik fel tudják idegelni az ember mindennapjait...

Használati útmutatók

Miért van az, hogy ha veszünk valamit, akkor a Háború és Béke terjedelmű leírások/útmutatók a világ összes nyelvén szerepelnek, kivéve a magyart. Miért? Kérdem én... A szuahélitől kezdve a malájig minden formában található leírás, csak a miénken nem... Persze olyan útmutatókról beszélek, amik szükségesek lennének. Egy tampon felhelyezése nem hinném, hogy túl nagy tudományt igényel, de ha mégsem birkóznánk meg a feladattal, 1-5-ig, pontról pontra remek kalauzolásnak lehetünk szemtanúi. Részletes leírás, csodálatos keresztmetszet képek. Nade, egy 2.589 darabból álló szekrénynél, vagy egy digitális kütyünél, amin 56+3 gomb van, miért nem lehet mellékelni egy rohadt leírást? Vagy ha ez túlzottan bonyolult feladat, akkor legyenek szívesek egy szótárt vagy egy kis japán tolmácsot is csomagolni a termék mellé.

Ha marha szerencsések vagyunk, akkor találhatunk pár képet az üzbég leírás mellett, amiről azt hihetjük, hogy előrébb vihet célunk elérésében, és bár tényleg nem igénylek Picasso művet, de azért az a minimum, hogy felismerhető és beazonosítható legyen, hogy mi is van az ábrán. Ez rendszerint nem történik meg, és néha elgondolkodom azon, hogy nem csomagolták e félre az útmutatót, mert olyan ábrákat is felfedezni vélek, amik nem is tartoznak az adott termékhez, vagy, olyan menüpontról kapunk rajzocskát, amit a büdös életben nem találok meg.. és ebből kifolyólag már oly annyira össze-vissza nyomogattam a rohadt gombokat, hogy még a gyári alap-visszaállítás sem segít, és megeshet, hogy egy Heuréka! felkiáltással nyugtázom, hogy valami teljesen új programot találtam föl menet közben.Előfordul persze, hogy nagy ritkán mégiscsak felbukkan néhány magyar sorocska, viszont álamat vakargatva agyalok el azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy míg a vietnámi nyelven a leírás 63 oldalt tesz ki, addig a magyar fordítás kemény, 2 nyüzüge lapot merít ki 2,5 centis sorközzel, ráadásul abból az egyik oldal az absztrakt ábráknak ad otthont... Már az is eszembe jutott, hogy a készítők egy kandi-kamerát helyeztek el a csomagoláson, és naphosszat azon röhögnek, hogy mennyit szarakodunk és káromkodunk, amíg el akarunk jutni A ponttól B pontig. Megjegyzem, azt persze le tudják fordítani, hogy a mikróba ne rakjunk se háziállatot se családtagot, és hogy a sósavat ne masszírozzuk a szemünkbe, ha egy mód van rá...

Zárómondat: Segíts magadon, és légy kreatív!

Telefonos ügyfélszolgálat

Hát, ez az egyik kedvencem.. Totál mindegy, hogy közüzemi számlával, vagy egyéb dologgal kapcsolatban kellene információ, mert az eljárás ugyanaz. Ó, azok a régi szép idők, amikor a tárcsázós telefonnal csak "betekertem" a számot és máris beleszólt  Gizike, aki készségesen válaszolt a kérdésünkre kerek 5 percen belül. De, az idők változnak..

A futam úgy kezdődik, hogy egy édes gépi női hang illedelmesen köszönt minket a napszaknak megfelelően, elregéli, hogy kit hívtunk, csak a félreértések elkerülése végett, majdan fölösleges információk tömkelegét zúdítja ránk. Megtudjuk a cég adószámát, besorolását, a vezető anyának a nevét, hobbyját, gyerekkori traumáit, és mindezt 25 nyelven. Szerintem, ha nagyon akarnánk, akkor a cégbejegyzés másolatát is megkapnánk faxon. Ekkor már 7 perce vonalban vagyunk, de még egy lépésnyit sem jutottunk előre, csak fejbólogatva konstatálhatjuk, hogy valóban jó számot hívtunk. Javallott ilyenkor mondjuk egy metro újságot magunk elé teríteni, mert a vezércikket mindez idő alatt lazán átnyálazhatjuk.

Figyelem! A következő lépésnél nagyon résen kell lennünk! Én csak "figyelj és bogozd ki" játéknak hívom. Droid hölgyeményünk ismerteti az egyes nyomógombok és a hozzájuk tartozó menü-funkciókat. Ilyenkor örülök, hogy csak 1-9-ig van a számozás. Őszintén bevallom, hogy öregmotoros lévén, vagy egy tollat és papírt készítek magam elé, vagy pedig a jó öreg ujjaimat használom, hogy beégessem memóriámban, nekem vajon hanyas gomb lenne a megfelelő. Javaslom, hogy ne essünk neki az első lehetőségnek, mint a dúvad, hanem készségesen hallgassuk végig, melyik gomb hol ér célba, mert nagyon trükkösek tudnak ám lenni. Itt nem érvényes az "első női megérzés", mert ha úgy érezzük, hogy például a ketteske lenne megfelelő nekünk, biztosak lehetünk benne, hogy a mesét végighallgatván, ez új megvilágításba kerül. Serényen szoktam írogatni a papíromra, hogy melyik számot játsszam meg, esküszöm, ez jobb, mint a Bingó. Természetesen ha időközben elvesztettük a fonalat, akkor lehetőségünk van újra végighallgatni a variációkat, ami újabb 10 percünkbe kerül, és itt hívnám fel a figyelmet, hogy ismételten nem jutottunk még élő, emberi hanghoz!

Megvan a varázsszám, remek! Örömittas ábrázatom mosolya azonban hamar lelohad, mert a küzdelem folytatódik, ugyanis újabb 9 lehetőség közül választhatunk. Én simán bevezetnék valami nyereményjátékot, hogy ki emlékszik ama számsorra, ami a tárcsázástól az ügyfélszolgálatossal történő kommunikáció eléréséig vezet. Esetleg amnéziásoknak roppant jó memóriafejlesztő játék lehet. Ezen a ponton szokott gördülni egy izzadságcsepp a homlokom közepin, mert majd összepisilem magam, annyira koncentrálok, ugyanis egy félresikerült gombnyomás, és kezdhetem előröl az egészet! De, az örök szabályt már tudom, miszerint a kettős kereszt gomb megnyomásával, visszatérhetek a főmenübe! Egyedül élőknek remek kikapcsolódási lehetőség, hogy végre valami emberformaszerű hangot halljanak. 

De ne örüljön már annyira az a hülye telefonáló, aki a barom gondját akarja rendezni, mert van még egy kör! Juhéjj! Így lassan, de kva biztosan haladunk a 20 perc felé, amiért természetesen fizethetünk, mint a pengősmalac! Ekkor már egy egész prímszámsorral írtam tele a lapomat, de éltet a tudat, hogy nem adjam fel!! A negyedik kör után végre-valahára akad egy olyan menüpont is, ahol egy élő, életunt, paraszt ügyfélszolgálatost kapcsolnak...kapcsolnának...de ekkor jön a mondat, ami 200-as vérnyomást produkál: "jelenleg minden vonalunk foglalt, kérem, tartsa, vagy próbálja meg később" Hát anyád! Ha minden káromkodást hallanának, ami a szerencsétlen ügyfél száját elhagyja, szerintem sírva lobogtatnák a felmondólevelüket... Ezen a ponton kezdek kicsit feszült lenni, de eszem ágában sincs lerakni azt a rohadt telefon  és újra nyomkodni azokat a rohadt gombokat, mint valami hülyegyerek, aki most fedezi fel a tárcsázás izgalmas lehetőségeit. Nem bontok vonalat, hanem  mámorittasan dúdolgatom a bevágott Richard Clayderman zongoraszólóját. 1-2 perc, majdan újra közlik velünk, hogy még mindig foglaltak a vonalak, de azért csak tartsam. Újra Clayderman zenéje csendül fel, lassan már én is le tudom játszani a dalt.... és ez így folytatódik egy darabig, néha megkönyörülnek rajtunk és esetleg berakják nekünk Vivaldi 4 évszakát... bár a helyükben , ha már úgyis állandóan a cseszett telefont kell nyomkodni, bevezetném a nótaválasztás lehetőségét, csakhogy elüssük az időt.  Egy kis rock, mulatós, vagy klasszikus, kinek mi.

Mondanom sem kell, hogy a fél fizetésed a telefonhívásra megy, és ebben az a humor,  hogy tulajdonképpen a lényeget, amiért telefonáltál, letudod 2 és fél perc alatt... Ja, és egy jó tanács:  mindig legyen kikészítve az ügyfélazonosítód...különben kezdheted az egészet előröl...