- Hol vagyok?
- Itt.
- Hol itt?
- Hát, itt.
- Remek. Máris közelebb vagyok...
- Ejj, de türelmetlen vagy.
- Belőled meg zúdulnak a szavak.
- Nézz körül, mit látsz?
- Kurvára semmit.
- Konklúzió?

Az a nagy büdös helyzet, hogy ismét ráleltem megannyi csudás darabra, ezért muszáj kreálnom egy következő epizódot. Egészségetekre!

1. Hairy baby

Ez itten egy mediterrán típusú barlanglakó, Szmöre. A csomagolás arra bátorít, hogy nyugodt szívvel megborotválhatjuk a babát. Beszarás. Mondjuk a szőrzet elhelyezése eléggé érdekes, mert egy kőkorszaki gúnya körvonalait vélem felfedezni, legalább is az én fantáziám szerint. A gyártó részéről inkább nem gondolnék bele. Az, hogy a fanszőrzet, valami génmanipuláció következtében orbitális méreteket öltött, az egy dolog. Nade, hogy a lábszárra hogy a verejtékes bánatba került szőr? Pláne ennyi.. sportos bokamelegítő, mondjuk. Bár ahogy nézem a hónalj rész is eléggé elburjánzott..egész félnék megnézni, hogy a hátán mi lehet.. A kérdés már csak az, hogy a gyerek mivel borotválja meg? 

A hónap híre, számomra legalább is a hónap híre: Megszűnik a Mónika show. Csak azt tudnám, hogy erre miért kellett ilyen sokat várni? Ki az istennyila nézte ezt? Ki büntette magát ezzel? De most komolyan? Biztos valami pénzmosás, vagy álnok maffia ügyletek voltak a sötét háttérben, mert egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez, ennyi éven át a műsorújság díszlapján ékeskedett.

Az idő folyamán újabb és újabb sorozatok/filmek látnak napvilágot, de vannak olyan meghatározó, úgymond fiktív személyek, akiket sosem feledünk, és végigkísérnek életünk rögös útján. Személy szerint köszönöm a kiötlőknek, hogy olyan memorábilis karakterekkel örvendeztettek meg minket, kiknek felidézése egy bódult este folyamán könnycseppet csal orcánkra. Valószínű ezen "hősök" töredékét sem fogom felsorolni, azonban nézzük meg azt a párat, akik eszembe jutottak ezen a sorvasztó csütörtök reggelen.

Mielőtt bármibe is belevágnék, ki kell adnom magamból, hogy mennyire utálom ezt a kibaszott esőt... Különösen imádom, mikor az ereszről atombomba nagyságú darabok zuhannak alá. Tegnap is akkora esőcsepp esett a fejemre, hogy választékot csinált a hajamba. Ilyenkor mindig gyanúsan szagmintát kell venni, mert nem tudom eldönteni, hogy valóban víz, vagy esetleg egy kurva galamb hugyozott le.

Mielőtt rátérnék a lényegre, ejtsünk pár szót a régi sex filmekről. Manapság a pornófilmeknek csak a fantázia szab határt. Itt aztán minden van, mint a búcsúban. 3 vs 2, 1 vs 12, 1 vs Lajos a ló, stbstb. Néha, ha fel akarják dobni a filmet, akkor sokszor futhatunk gagyibbnál gagyibb kis storykba, mint egy felvezető cselekmény. A legjobban azt szeretem, amikor angol alapszavakat használva, "magyaros" kiejtéssel próbálnak minket lenyűgözni. Túlzásba azért nem viszik, és az 5-ik perc után már bele is csapnak a tutiba. Tény, hogy a pornófilmek elsősorban a férfiaknak készülnek, lévén, hogy ezek többnyire azt sugallják, hogy a csaj az eszköz, amin kiélhetik magukat.  Míg a nőnek, a nyelvvel való ütemes izgatása kitesz 2 és fél percet, addig a pasik "agyának" a kényeztetése birtokba veszi a film negyedét. Ráadásul a csajokat láthatjuk tokától bokáig, minden testnyílásukra fény derül, még olyanra is, ami nincs. A pasikból leginkább csak azt látjuk, ami a derék és a térdkalács közt van, amolyan fej nélküli lovagok.

Yeeeeeeeeeeeaaah! Figyelem! Ütős darabok következnek!

(Bevezetőt most nem írok, ott a cím..magáért beszél..)

Kulka János

Ha netezem, akkor szörfölés közben elég sok dolgot találok. Néha nem keresek rá semmi konkrétra, csak kattintgatok ide-oda, és jobb esetben találok 1-2 gyöngyszemet. Ez most sem volt másként. Olvasgattam szakértői és sima „kérdezdmegittavilágtól” rovatokat, és van 1-2 egészen elképesztő darab. Tudom, hogy vannak köztük kamuk, és a legtöbb esetben anyuka vagy apuka lehet a felelős azért, hogy gyermekének nem adott kellő felvilágosítást, nade…. nem semmi apám….

Az a nagy büdös helyzet, hogy van valami, amivel ki lehet kergetni a világból. Ezek a bogarak…rovarok…. Az üdvös első helyet a pók viszi ugyan, de az összes ilyen rohadt szartól hidegrázást kapok. Rendszerint kapom ama mondatot, amitől szintén ver a víz, miszerint: „Ő jobban fél tőled, mint te tőle.” Ezennel raknám tisztába a következőt: nem félek tőlük, hanem UNDORODOM! Ha kifognám a nyomorék aranyhalat, tuti az egyik kívánságom az lenne, hogy pusztuljon ki az összes ilyen faj. Természetesen nem vagyok világellenes, ezért a flóra fauna egyensúly maradjon fent..de, ennyi! Egyszerűen rosszul vagyok tőlük. Mindegy, hogy giliszta, bogár, szárazföldön, vízen vagy levegőben közlekedik, nálam egyre megy. Képet is csak rajz formájában van erőm betenni, mert még nézni sem bírom őket.

Nos, hála a magyar televíziós csatornáknak, egyes filmeket annyiszor nézhetünk újra, amíg bele nem rohadunk. Az emlékezetfrissítés az egy dolog, nade amikor már a főcím alatt futó szinkronhangokat is csukott szemmel sorolom, akkor az bizony már jelent valamit. Megpróbálom bekategorizálni kicsit.

..avagy, harc a szőrzettel, nemekre bontva

..avagy, csurgatás, nemekre bontva.

Néha szembetalálkozunk olyan dolgokkal, amikbe pénzt, időt, energiát fektettek, de mi a szarnak?  Most egy-két ilyen alkotást veszünk górcső alá.

..egyre több van belőlük és egyre szarabbak. Eddig megúsztuk egy félóránkénti reklámblokkal, mostanában azonban negyedóránként benyesnek egy 10 perces időtartamú kis csomagot. És hogy milyen kis leleményesek a csatornák.. ha ne adj Isten azon film vetítése közben szundikálsz el, amit az elmúlt egy hónapban 16x ismételtek, akkor tuti fix, hogy felkelsz, jobban mondva ordítva felriadsz arra, hogy 165 decibellel ordít egy nő, hogy menstruációs görcsei vannak.

Az életben sok olyan visszatérő dolog van, amire az ember csak ennyit kérdez: "Miért?" Általában ezek azok a dolgok, amik fel tudják idegelni az ember mindennapjait...

A divatvilágban mindig is voltak extrém darabok. Olyanok, amiket a kutyámra se adnák rá. Értem én, hogy egyediség, mert kitűnni akarás, nade ha ezek közül bármelyiket is fel kéne vegyem…hát inkább vesszek a hétköznapok szürkeségében.. örökre..

Szeretek vásárolni. Ez is amolyan női genetika. Viszont órákig lófrálni utálok. De sajnos ez nálam kikerülhetetlen, mert amikor célirányosan indulok el, rohadt élet, hogy nem találok olyat, abban a kivitelben, ami nekem tetszik. Törvényszerű ez is.

Néha elgondolkodom, hogy milyen drogos agy szülte az ötletet 1-2 játékhoz. Hogy pattant ki elméjéből, hogy ilyet készítsen, és így nézzen ki..rejtély... A teljesség igénye nélkül mutatnék pár fántásztikus darabot.

A hazai zeneipar mindig is dübörgött.. Magyar viszonylatban úgy a béka segge alá sorolnám. Szerintem csak azon ment a verseny, hogy ki tud hülyébb szöveget írni, de mégis a fődíjat az vitte el, aki leginkább képes volt elérni azt, hogy egy versszakban, két egymást követő mondat még csak köszönő viszonyban se legyen egymással.
Persze vannak kivételek is, amik gyöngyszemeknek számítanak, de sajnos ezekből van kevesebb.
Vettem a fáradságot, és kiválogattam néhány remekművet. Próbáltam őket kicsit elemezni, de az agybaj határán feladtam…
Kezdjük az egyik nagy kedvencemmel.

Kenyér, ó fehér kenyér…..

Akkor még roppant ízletes, amikor friss, azonban másnap, leginkább olyan, mintha gumit rágcsálnál veszettül. Csak rágod rágod a héját a végtelenségig, már úgy érzed, mintha az álkapcsodat körbefújták volna lidockainnal, de még mindig nem érte el a kenyér ama megfelelő halmazállapotot, hogy a gyors emésztés reményében, kellő nagyságúra őröld, majdan lenyeld. Nem is beszélve arról, hogy nem tudsz levágni belőle egy olyan rohadt szeletet, ami ne esne szét, mint a kártyavár. Ha mégis sikerrel jársz, akkor úgy kell vele bánni, mint a hímes tojással.. Tehát, ha meg akarod kenni valamivel, az esélytelenek nyugalmával indulsz…ha szelésnél nem omlott össze, akkor majd ezen a ponton..

Hétvégén döglöttem, mint egy kifulladt harci ló és merészen kapcsolgattam a TV-t. Ilyenkor mindig rájövök, hogy hiába van az embernek 34763+3 adója, amikor soha nem megy rajtuk semmi....legalább is, semmilyen értékelhető..

De nézzük, hogy mi közül választhatna az ember (a teljesség igénye nélkül elemzem a legjobbakat)

Miért van az, hogy néha a napi bevásárláshoz lelkileg, és pszichikailag is fel kell készülni? Van nálunk egy kisebb boltocska, és hazafele, amikor úgy dereng, hogy kong a hűtőm, kénytelen vagyok betérőt tenni. Már itt kezdődik saját magam kínzása, hiszen van egy jóval nagyobb, úgy 2 sarokra, de bevallom  őszintén, hogy kurva lusta vagyok elmenni odáig.

Round 1. (a belépés)

Már az üzletbe való belépéskor fel lehet mérni a férőhely - emberszám aránytalanságát, ugyanis kosárnak se híre, se hamva. Hiába düllednek a szemeim egy gyönyörű, mélykék kosárka után, az ügy reménytelennek tűnik. Ekkor jön az első, vérre menő harc: szerezni kell egyet! Igazán szívás, ha több embert is látunk tobzódni a 2x2-es előcsarnoknál, ahogy vérben forgó szemekkel kutatnak, keresnek egy üres prototípus után. Rendszerint, a már cekkerbe pakolás stádiumában kell kiszúrni az áldozatot, és finoman, sunyin a háta mögé osonni, éppen csak, hogy érezze fagyos leheletem, miszerint kell a kosara. Az embernek ilyen helyzetben gyorsan kell dönteni, már ami a kiszemeltet illeti. Próbálok mindig olyas valaki mögé árnyékként kerülni, aki viszonylag kevés tételszámot vásárolt. De rá kellett jönnöm arra is, hogy ez nem feltétlen van egyenes arányban a pakolás sebességével. Jobb kor szerint választani...

Nos, ha már sikerült összeszednem néhány retro mesét, úgy gondoltam, hogy a sorozatokkal is eljátszom ugyanezt. Egyikbe sem fogok túlzottan elmélyedni, inkább csak felszínében említem a dolgokat, kiemelvén a lényeget.

1. Szomszédok (a magyar Dallas, panelben)

Kezdjük egy hazai színfolttal. Ha nincs ló, jó a szamár is alapon, mindenkit a fotel elé ültetett eme gyöngyszem. Hűen tükrözte a szoci lakótelep mámoros hangulatát, és betekintést nyerhettünk a családok mindennapi életébe, ahol az átlagember átlagproblémáival nézhettünk farkasszemet. Bátran állíthatom, hogy a telep ábszolúte mácsója, Vágási Feri volt. Anyáink csak nyálcsorgatva vágyakozhattak utána, aki szép volt, deli, és persze erkölcsileg is dobogós helyet ért el. (azt azonban nem übereli semmi, amikor közölte velünk, hogy ha karácsonyig összeszed annyi pénzt, beszáll "ebbe az internetbe"). Aztán kiemelném még Julit, (a langyi GáborGábor alkalmazottját). Egy klimaxos idegbeteg volt, akinek soha semmi nem volt jó. De ha engem kérdeztek, szerintem csak az kellett volna neki, hogy Mágenheim doki jól megdugja.

Nos, a minap láttam egy rajzfilmet, ami még megboldogult gyermekkoromban dübörgött...több sem kellett, jöttek a többi emlékek. Ezért úgy döntöttem, megpróbálok 1-2 alkotást egy csokorba szedni.