Kálmán izgatottan várja az estét. Még a munkájára sem tudott koncentrálni. Pedig jó lett volna. Összekeverte a beérkezett megrendeléseket. Így Bözsi néninek vitték ki az „Anális Gyönyör” nevezetű, leértékelt játékot. Végül is, nem ágált.

 
Kálmán már indulás előtt 2 órával elkezd készülődni. Vesz egy forró zuhanyt, ami remek alkalmat kínál arra, hogy kipróbálja az új, babaolajjal felturbózott, citrom-kiwi illatú tusfürdőjét. A reklám szerint ettől igazi kan lesz. Önelégült mosollyal keni szét testén a fehér habot. Behunyja szemét, majd elképzeli, ahogy a tengerparton fekszik egy piros csíkos nyugágyban, a fűszoknyás lányok pedig táncoltatják édes, feszes kis popójukat, miközben Kálmán vadul tekeri a monogramjával ellátott ukuleléjét.
A kép benne, egyre élénkebben vibrál. Észre sem veszi, de feneke már az elképzelt ütemre ring, miközben a zuhany forró, erős sugara lassan leégeti a hátáról a bőrt.
Kálmán felszisszen. Kénytelen visszazökkeni paneljének gőzös zuhanykabinjába.
Ezt követően alaposan megtörölgeti magát, ügyelve fülére, valamint a lábujjak közti hézagokra is.
Polcáról leemelni a „Do It!” nevezetű dezodorját, majd magára permetezi az illatot. Úgy egy fél flakonnal.
 
A ruhásszekrény felé az irányt.
 
 
Előveszi, frissen vasalt ropogós, fekete ingét, amit tegnap vásárol a szemközti üzletben. Felső 3 gombját huncutul használaton kívül hagyja. A pajkos szőrszálak kíváncsian kapaszkodnak ki ingéből. Kálmán belenéz a tükörbe. Kigombol még egyet.
Most jöhet az alsó. Pásszentos, enyhén trapézba vegyülő pantallóját büszkén húzza fel feszes combjaira. Mindig is tudta, hogy a biciklis futárkodásnak is megvannak a maga előnyei.
Nem volt olcsó darab, de az eladó váltig állította, hogy ez a legújabb modell, amit ráadásul, csak limitált példányszámban lehet kapni. Ha meglátják, amint valaki ebben az ébenfekete csodában lép be a terembe, minden bizonnyal, még a levegő is meg fog hűlni. 
És tudni fogják. Hogy nem akárki lép a táncparkettre.
Az eladó is tudja. Hogy ma kurva jó üzletet csinált.
 
Most pedig, a szintén fekete bivaly bőröve következik, amit Amerikából importált. A fél fizetése ráment. De megérte. Fontos, hogy kölnijével vegyüljön a nyersbőr mennyei illata. Az olyan férfias.
És persze nem maradhat el az egyik legfontosabb kiegészítő. A cipő.
Kálmán benyúl szekrénye mélyére, majd kivesz egy fehér dobozt. Lassan leveszi fedelét, majd kiemeli a két darab, 43-as méretű, lakkcipőt. Salamon töke ehhez képest, csak pislákoló Halloween viharlámpa. Biztos, ami biztos, még rákent egy kevés glicerint, majd egy tejbe mártott ronggyal, fényesre nyalja.
- Ma te leszel a denszing-king! Mutat saját képére, amit cipője ver vissza.
Először jobb, majd bal lábára húzza fel táncos patkóját, ami úgy kopog a parketten, mint egy fennkölt muzsikát kiegészítő, exkluzív hangszer.
Rögtön ki is próbálja. Lelépi gyorsan az alaplépést. Csak ez megy neki. De az nagyon. Már másodjára járja a kezdő tanfolyamot. „Minden alapja, az alap”- ahogy tartja a Kálmán-mondás. Róma sem egy nap alatt épült. De nem is fog. Csak ő még ezt nem tudja.
 
Ideje belőni a hárét. Egy kis zselé, egy kis paraffin, egy kis vazelin. Majd az egyveleget módszeres mozdulatokkal keni szét haján, ütemesen hátrafésülve minden csenevész tincset. Végezetül hajlakkal biztosítja a tartós hatást. Jöhet szél, eső, napsütés, nem tehet kárt benne.
Kálmán, indulás előtt összképet meóz.
Isten volt oly’ kegyes, hogy a legkiválóbb, válogatott alapanyagokból, melyekre ráhintett ebből-abból még egy kis csipetnyi pluszt, finom szobrászi lágyságú, de mégis tudatos kezekkel, összegyúrta, ŐT. Kálmánt.
Elindul.
 
A helyre érvén, belépvén a terembe, merevedése támadt. De nem a feltárulkozó nőstény falkától. Hanem az ÉRZÉSTŐL, ami elkapta, ott és akkor. Miközben egyre csak szítta magába az izzadság, a párfüm, a bőr, és a lábszag angyali elegyét, testén fényedző, elemtári villám cikázott át. A fülébe lágyan Kúszó, az igényesség „netovábbjában” Úszó, széles skálán váltakozó dallam, A minden porcikáját érzékien melegítő lámpák jajgató fénye, és A Darwin-féle evolúció-hegységnek a hófehér, vakító, érintetlen, roppanós hóval betakart  ormán mellét verő csúcsragadozó, az ember. Kálmán.
Aki magabiztosan besétál, peckesen végigjárja a karámot, elkapja a jelző-szagot a szélben, odafújtat, majd a lány fülébe súgja: Ez, életed nagy napja, Senorita.
 
Szerző: Katsumi  2010.05.11. 17:22 5 komment

Címkék: csúcsragadozó lakkcipő komár kálmán

A bejegyzés trackback címe:

https://katsumi.blog.hu/api/trackback/id/tr661992879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.05.11. 21:13:24

Ó, hogy hogy baxnám tarkón egy féltéglával az ilyen mocskos, primitív buzeránst!
Velvetes banyák viszont bírnák a feszes kis biciklifutár popóját - az olyan harapnivaló! :S

Gatto Negro 2010.05.11. 22:28:50

Klassz a sztori, de nekem olyan befejezetlennek rémlik. Lesz folytatása?

Katsumi · http://antilapozo.wordpress.com/ 2010.05.12. 08:03:00

@Gatto Negro: Nem terveztem.
Így is vissza kell fognom magam, hogy ne melegedjek bele túlságosan, mert ennek az is a lényege, hogy nem túl hosszú.
Kis szösszenet, vagy mi.

-Tom- 2010.05.12. 11:06:59

pöpec.
Narcisztik Kálmus, az öndelejes.
ÉN rég mondom, legjobb magunkba szerelmesnek lenni. Biztos a viszonzás, nem kell udvarolni, költséghatékony, és mindig kéznél van.
Óh je.
My ném iz Kálmi. Narcisztik Kálmi.

Katsumi · http://antilapozo.wordpress.com/ 2010.05.12. 12:54:35

@tomsawyer: Bármely párhuzam a valósággal, Nem a véletlen műve.
Vannak ilyen fazonok a műfajban.
süti beállítások módosítása